A magyarországi szecesszió néhány elemében sajátos alkotásait hozta létre Román Ernő és testvére, Miklós a 20. század első másfél évtizedében. Számtalan, geometrikus és növényi motívumokkal ékes házuk ma is áll, ezek között azonban egyedülálló a többitől eltérően mór stíluselemekkel, csipkedíszekkel és más finom részletekkel megépített egykori üzlet- és bérház a belvárosi Régiposta és Aranykéz utca sarkán.
Kissé eldugott helyen van, és a szemközti gyorsétterem fényének árnyékában bújik meg a Belváros egyik legkülönösebb háza. A Régiposta utca 8. és Aranykéz utca 2. szám alatti saroképület, az egykori Bátori-féle üzlet- és bérház csipkéi, markáns erkély- és párkánytartó támaszai, pártázata, domborművei és csúcsívei egy csipetnyi Alhambrát hoznak a szűk utcákba. Az 1912-ben elkészült, kerületi egyedi védelemben részesített ház szépen megmaradt, és kitűnő állapotú belsejében elképesztő csillagboltozatokat látni, indás freskókkal, de a lépcsőkorlát is motívumokban gazdag.
Nemcsak Magyarországon ritka az ilyen moreszk elemeket felvonultató építmény – néhány példája Schmahl Henrik eklektikába oltott Uránia mozija a fővárosban, valamint több budapesti és vidéki zsinagóga –, hanem tervezőinek életművében is, így többszörösen különleges értéket jelent.
Alkotója Román Ernő és Miklós, a testvérpár a tágabb belvárosban többtucatnyi ma is álló házat tervezett, Újlipótváros több utcáján át Belső-Erzsébetváros, Józsefváros, a hegyvidék számos helyszínéig. Mindketten jártak olasz, német és franciaországi tanulmányutakon, az idősebb Miklós 1903-tól rövid ideig Málnai Bélával tervezett, majd öccsével 1905 és 1926 között közös irodát vittek. Ernő pedig a lakóépületek mellett transzformátorházat – a Markó utcában – és például az Acquincumi Múzeum újabbik kiállítóházát, az egykori trafóházat is megalkotta, ezt a neves Györgyi Dénessel. Egyedül, illetve másokkal párban a különválásuk után is alkottak, akkor már inkább a tiszta modernizmus szellemében. Az art decót megelőlegező geometrizáló későszecesszión – mondhatni: ornamens modernizmuson – át haladt az útjuk, valahová ide sorolható be például két lakóházuk is, a Csengery utca 61. szám alatti és a Lehel utca 4/c alatti épületük, amelyeket néhány közös motívum – boglyaívek és különös díszek sora – köt össze. Másutt – például a Falk Miksa utcában vagy az Akácfa utcában – erősebben geometrizáló jegyeket használtak. Különös, de az utóbbi helyen egy másik házuk inkább historizálónak tűnik, pedig csak egy év választja el a kettőt egymástól. Mindegyik épületükre jellemző azonban a kissé robusztus tömegformálás. A feltételezések szerint legalábbis Miklós dolgozott a szecesszió egyik különleges, fiatalon elhunyt mesterének, Lajta Bélának az irodájában: a skandináv hatások, a geometrikus motívumok és a modernizmus iránti nyitottság feltehetően innen származik.
