Csak aránylag szűk körben lehet eredményes és fajsúlyos árverést tartani kortárs alkotásokból – mondta lapunknak a televíziós és rádiós kulturális műsorokból ismert Winkler Nóra.
Kezdeményezésére a közelmúltban ismét megrendezték az Art loves design című árverést, amelyen képzőművészeti alkotásokra reflektáló használati tárgyakra licitálhattak az érdeklődők. Winkler Nóra segítségével megvizsgáltuk az aukciók, a galériák és a kortárs alkotások hármas kapcsolatát.
Egy hamutartó, amelynek nőalakja Csók Istvánnak a lányáról, Züzüről festett képeit idézi; az isztambuli bazárból származó párnák és holland designerek által tervezett tányérok, amelyekről Hantai Simon erős színhasználata, jellegzetes csomózási technikája köszön vissza: a nemrég véget ért Art Market képzőművészeti vásár részeként az idén ismét megrendezték azt az árverést, amelynek tárgyai összekapcsolják a képzőművészetet és a dizájnt. Az először tavaly megrendezett aukciót a rádiós és televíziós kulturális műsorokból ismert Winkler Nóra kezdeményezte, aki lapunknak elmondta: az évenként visszatérő aukcióval azt szeretné elérni, hogy a művészetszeretők és a dizájnszakemberek nyissanak a másik terület felé, hogy rácsodálkozzanak az összecsengésekre.
„Azért kedvelem az asszociációs aukciókat, mert így könnyen hívható fel a figyelem ezekre a rejtett, értékes kapcsolatokra. Egy nagy festményárverésen csak szűk gyűjtői kör indulhat el, itt viszont néhány száz vagy ezer forintról indulnak a tárgyak” – magyarázta.
Adódik a kérdés, hogy vajon egy laikus művészetkedvelő mennyire találhat rá a tárgyak közötti kapcsolatokra. Szerinte akiben minimális nyitottság van, az élvezheti ezeket az összefüggéseket, de ebben segít az árveréshez írt katalógus is, amely minden tételnél részletesen mutatja be a társítási lehetőségeket.
Az aukciók sikerének egyik titkát a személyesség és távolságtartás egyensúlyának fenntartásában látja, és ennek a szakmának is vannak megtanulható elemei, ezt követően viszont a keretek fokozatosan feltölthetők a személyiséggel, a humorral, az egyéni meglátásokkal – mutatott rá.
Az aukciós piac nagyobb része antik és klasszikus műtárgyakból áll, ez pedig annak is köszönhető, hogy az élő művészekkel vagy galéria foglalkozik, vagy önmagukat adják el – azaz közvetlenebb csatornákon keresztül juthatunk a műveikhez. Emellett csak aránylag szűk körben lehet eredményes és fajsúlyos árverést tartani kortárs alkotásokból, s ennek okát Winkler Nóra az életművek kiforratlanságában látja. Mint kifejtette, ha árak és eladhatóság szempontjából, azaz piaci szemmel nézzük, akkor a kortársnál mindig van egyfajta kivárás, hogy az addigi életmű esetleg „véletlenül” alakult-e úgy, ahogy. Más hivatásból hozható példa: ha valaki például jól sportol fiatal korában, még nem lesz automatikusan versenysportoló és olimpikon. Arra is felhívta a figyelmet: árverésre olyan műtárgyat érdemes vinni, amely egyedi, utánozhatatlan és pótolhatatlan. „Egy kortárs művésznél mindig fennáll annak lehetősége, hogy a későbbiekben hasonlókat alkot – amivel rohamosan csökkenni fog az éppen eladott darab értéke” – fűzte hozzá.
Ha kortárs árverésre került sor, az a válogatást vezető szakember számára sem kockázatmentes: szerinte ugyanis könnyebb galériásként vagy kurátorként három, hat, tíz életműben otthon lenni, és eladhatóvá tenni ezeket, mint egy százötven tételes kortárs árverést a megfelelő szakértelemmel, magabiztosan lebonyolítani.
Arra is kitért, hogy a kelet-közép-európai régió történelmileg is speciális helyzetben van, az államosítások, elkobzások miatt több törés következett be, amelyeknek ma is érezhető hatásai vannak. „Hazai magángyűjteményeink nem állnak azon a szinten, mint külföldön, ahol generációk nőttek fel úgy, hogy látták őseik kollekcióját. Nyugaton a polgárosodás részét képezte, hogy műtárgyak kerültek a családokhoz, amelyeknél több évtized alatt alakultak ki a jelentős gyűjtemények” – hívta fel a figyelmet.
Winkler Nóra szerint az árverésnek siker- és marketingértéke van, hiszen képes „beárazni” az adott művészt, a képzőművészeti alkotások ára pedig „mozgó tényező”: annak mindenképpen jelentősége van, ha valaki először csinált valamit, és nem követőként kell rá tekinteni, de hozzátesz ehhez a műtárgy elhelyezkedése is az életműben.
„Egy kiugró siker a teljes életművet felértékelheti, ugyanakkor egy kevésbé eredményes aukció ennek ellenkezőjét is kiválthatja. Galériás szempontból ehhez képest az aukció csak egy pont a folyamatban. A galerista minden napját azzal tölti, hogy építi a művészeit, bemutatkozási lehetőségekben gondolkozik, és megtartani igyekszik a vevőkört. Ha van egy árverés, ahová bekerülhet a képe, az számára egy pillanat – és csak akkor lesz ebben a pillanatban sikeres, ha azt megelőzően sokat dolgozott az említett részterületeken” – mondta.
