Mind a színésznek, mind a rendezőnek óriási kihívás egy zenés vígjáték színpadra vitele, fegyelmezett, pontos munkát igényel – mondta lapunknak Bagó Bertalan rendező, a 3:1 a szerelem javára című, a Székesfehérvári Vörösmarty Színházban nemrég bemutatott darabról.
Néhány hete játssza Ábrahám Pál, Kellér Dezső, Harmath Imre és Szilágyi László 1936-os, 3:1 a szerelem javára című zenés vígjátékát a Székesfehérvári Vörösmarty Színház. A mű szerzőit a berlini olimpián sikeresen szereplő magyar sportolók, köztük az olimpiai aranyérmet nyert pólósok ihlethették meg. Ezúttal az eredeti darab némileg átírt verzióját vitte színre a fehérvári társulat Bagó Bertalan rendezésében, aki lapunknak elmondta: mivel vidéki városokban általában egy színház van, ezért minden műfajt képviselniük kell. „Én magam nem annyira szoktam operettet vagy zenés vígjátékot rendezni, most azonban kerestem egy olyat, amelyet kevesen játszottak és amelyet a saját lelkünkre tudunk formálni. Kis iróniával, ízléssel egyfajta összekacsintás alakulhat ki a közönséggel. Az a jó ebben, hogy mi sem vesszük annyira komolyan, és a közönség sem, miközben a nézők remekül szórakoznak. Azon dolgoztunk, hogy az operett kliséit mellőzve másfajta világot kölcsönözzünk az előadásnak. Egyrészt nagyon jó színészeket sikerült kiválasztanunk, a főbb szereplők között Makranczy Zalánnal és Földes Eszterrel, másrészt egy tizenhat tagú big band élő zenével kíséri a darabot” – mondta a rendező.
Hozzátette, hogy az előadásuk díszlete is absztrakt környezet, kicsit Bauhaus-hatású elemek között játszódik a történet. „A tér is megadta azt a játéktechnikát, amelyben különbözhet a megszokott vígjátékoktól” – mesélte.
Bagó Bertalan szerint mind a rendezőnek, mind a színésznek nagyon fontos, hogy néha olyan darabot állítson színpadra, amely ritmusról, poentírozásról és szerkezetről szól. „Ez a vígjáték alkalmas erre. Fontos, hogy az ember hová teszi a hangsúlyokat. Például a humor roppant fontos, hogy ne döbbent csendben üljön a közönség. Nagyon nagy precizitást és munkát igényelnek az ilyen típusú darabok. A mostani előadás elérte célját: lett belőle egy furcsa ízlésű, újfajta zenés vígjáték” – hangsúlyozta.
Kitért arra is lapunk kérdésére, hogy az új társulati tagok nagyon gyorsan beilleszkedtek a székesfehérvári csapatba, most Mihail Bulgakov Őfelsége komédiása című darabjának bemutatójára készülnek, Gáspár Sándorral és Cserhalmi Györggyel a főbb szerepekben.
Hozzátette, hogy az előadásuk díszlete is absztrakt környezet, kicsit Bauhaus-hatású elemek között játszódik a történet. „A tér is megadta azt a játéktechnikát, amelyben különbözhet a megszokott vígjátékoktól” – mesélte.
Bagó Bertalan szerint mind a rendezőnek, mind a színésznek nagyon fontos, hogy néha olyan darabot állítson színpadra, amely ritmusról, poentírozásról és szerkezetről szól. „Ez a vígjáték alkalmas erre. Fontos, hogy az ember hová teszi a hangsúlyokat. Például a humor roppant fontos, hogy ne döbbent csendben üljön a közönség. Nagyon nagy precizitást és munkát igényelnek az ilyen típusú darabok. A mostani előadás elérte célját: lett belőle egy furcsa ízlésű, újfajta zenés vígjáték” – hangsúlyozta.
Kitért arra is lapunk kérdésére, hogy az új társulati tagok nagyon gyorsan beilleszkedtek a székesfehérvári csapatba, most Mihail Bulgakov Őfelsége komédiása című darabjának bemutatójára készülnek, Gáspár Sándorral és Cserhalmi Györggyel a főbb szerepekben.
