Természetesnek tartja, hogy eljött az idő, és beválasztották a nemzet színészei körébe, mondta lapunknak Bitskey Tibor, akit hétfőn szavaztak meg Cserhalmi Györggyel együtt a cím birtokosai, miután nemrég elhunyt Sztankay István és Avar István. A Kossuth-díjas színész beszélt a színházi közvetítések hiányáról és arról is, hogy úgy érzi: irigység vette, veszi körül sikeres pályája miatt.
„Mindig megemlítették a nevemet esélyesként, de mások kapták meg, és most, hogy sajnálatos módon ketten is meghaltak, gondoltam, sorra kerülök végre” – mondta lapunknak a nemzet színészei közé hétfőn megválasztott Bitskey Tibor. A nyolcvanöt éves, kétszeres Jászai-díjas, Kossuth-díjas és a Magyar Érdemrend középkeresztjével kitüntetett színművész azt is megvallotta kérdésünkre: úgy érezte, hogy már megérdemli a nemzet színésze címet. „Természetesnek tartottam, hogy egyszer csak eljön az idő, és én következem, de úgy látszik, ehhez imádkoznom kellett Istenhez” – tette hozzá. Elmesélte, hogy nemrég felhívták a figyelmét arra: volt egy közvélemény-kutatás valahol a médiában, amelyen a közönségszavazást ő nyerte meg mint esélyest a címre – meglátása szerint az is lehet, hogy ez befolyásolta a mostani döntést. „Jó érzés bekerülni a nemzet színészeinek körébe, csodálatos dolog, bár van kritikám egy-két személlyel kapcsolatban, de erről fölösleges is beszélni” – vallotta meg (a cím birtokosai, akik egyszerre legfeljebb tizenketten lehetnek, egyikük halálakor szavazással határoznak arról, hogy ki vegye át az elhunyttól a helyet – a szerk.). Kérdésünkre, hogy mennyire érzi másnak ezt az elismerést a többi díjához képest, Bitskey Tibor elmondta, véleménye szerint mondjuk a Kossuth-díjak odaítélését indokoltabbnak érzi, mint „az ilyen szubjektív dolgokat”, például a nemzet színésze címet. „Úgy gondolom, elfelejtették ebben az ügyben az objektivitást. Sokszor ugyanis azt éreztem a pályám során, hogy irigység vesz körül, például a sikeres filmjeim miatt, mintha sokan megutáltak volna. Ezt bizonyos döntések során is érzékeltem, az ilyesmit megérzi az ember, azt, hogy szeretik-e vagy sem, de ez ügyben sem akarok neveket mondani. Az, hogy nem kaptam meg eddig, szintén szubjektív döntés, és talán ilyen okokra vezethető vissza” – tette hozzá. Ám rendkívül büszke például a Bessenyei Ferenc-díjra, amelyet az alapító, névadó színművész elsőként neki ítélt oda, ez Bitskey szavai szerint jó érzéssel töltötte el.
A színművész „hűséges” társulati tagnak mondható, hiszen kevés színházban sok időt töltött el a pályáján: ezzel kapcsolatos kérdésünkre elmondta, mindegyik társulatot szerette, amelyben dolgozhatott, fontosnak tartja a műhelymunkát, amely ezzel jár. „A Nemzeti Színházba Gellért Bandi miatt szerződtem át a Néphadsereg Színházából, a mai Vígszínházból, amely akkor az ország egyik legjobb teátruma volt. Nem azért akartam átmenni, mintha utáltam volna, hanem Gellért rendezett engem a Trisztán és Izoldában, és vágyódtam a keze alá, ezért szerződtem le hozzá a Nemzetibe” – mesélte. Miután a rendező meghalt, négy évig nem engedték vissza Bitskeyt, aztán a Vígszínház után Kazimir Károly miatt ment át a Tháliába, ahol szintén hosszú időt töltött – fűzte hozzá.
A színházi tévéközvetítésekről is megkérdeztük a kitüntetett színművészt, erről azt mondta, hogy nagyon fontos lenne nagyobb számban beemelni a televíziók programjába, rendkívüli módon hiányzik, hogy a jó előadásokat milliók láthassák.
