Egyestés, úgynevezett pop up kiállításon mutatja be Herbert Aniko Junior Prima-díjas képzőművész az I love Budapest projekt keretében készített műveit a Galéria IX-ben ma 19 órakor. Több külföldi, csoportos kiállítás után ez a művész negyedik önálló tárlata, ahol a pesti belváros lendületét mutatja meg kartonperspektívás képeken és egy videoinstalláción. Bár az egyestés kiállítás szokatlan hazánkban, külföldön elterjedt ez a forma.
Mélységes mély a város kútja (Fotó: MH)
Herbert Aniko lendületesen, színesen, összetettségében mutatja be környezetét – jelen esetben Budapestet – a Szándékos vakság című kiállítás egyik képsorozatának, a Boldogsághelyek folytatásának tekinthető I love Budapest projektben. A ma nyíló, egyestés pop up kiállításnak a Ráday utcában található Galéria IX ad otthont.
A tárlaton kiállított alkotásokkal a hiány és a teljesség ellentétét járja körül Herbert Aniko, amikor az egyén és a társadalom viszonyát vizsgálja. Képein egyszerre fogalmazódik meg az elvágyódás a fővárosból és az idetartozás.
Herbert képein sem az alakot, sem a helyszínt nem tudjuk kivenni, így a művek készítésének helyszínére szabadon asszociálhatunk.
A papíron ugyanakkor minden esetben szerepel egy piktogram, amely végül mégis elárulja, hogy hol is járt az alkotó, így türelmes összehasonlítással arra is rájöhetünk, hogy mit jelent számunkra és mit az alkotó számára egy-egy helyszín.
A műveken a kartonkeretekre felrajzolt piros vonalak egy kihajtogatott dobozt alkotnak, amelynek minden esetben a mélyébe látunk, így kezdődhet el a képzeletbeli utazás. A művész városfelfogásának kettőssége a felhasznált anyagokban megmutatkozik. Ahogy Kocsis Katica esztéta írja, a kartonpapírról éppúgy asszociálhatunk az újrafelhasználásban rejlő lehetőségekre, mint az otthontalanok problémájára, a dobozba való betekintés pedig sok lehetőséget rejt, képzelhetjük például televízió képernyőjének is a képet, amelyen a kommersz tartalom helyett egyedi értéket is megjeleníthetünk képzeletünkben.
Arról, hogy miért az egyestés kiállítást választották, Géczy Katinka képzőművészeti menedzser azt mondja, itthon leginkább csak megnyitókra jár a közönség, így a galériák többsége üresen tart nyitva a kiállítások ideje alatt. Hozzászoktunk ahhoz, hogy programokra járjunk, ahhoz tehát, hogy valaki magára a kiállításra menjen el, már indíttatás, érdeklődés kell. A pop up ezzel szemben alkalmas arra, hogy népszerűsítsen, felkeltse a figyelmet, külföldön pedig többnyire exkluzívnak számít egy ilyen esemény.
