A képernyőn Rowan Atkinson gyakran a legegyszerűbb helyzetekben is látványosan elakad. Az életrajza azonban egészen más képességekről is mesél. Villamosmérnöki tanulmányokat folytatott és Oxfordban olyan alkotótársakkal találkozott, akik fontos szerepet kaptak későbbi komikusi pályáján.
Mr. Bean számára egy hétköznapi feladat is bonyolult kalanddá válhat. A karaktert megformáló Rowan Atkinson életében ezzel szemben műszaki tanulmányok és összetett rendszerek is helyet kaptak. A színész a Newcastle-i Egyetemen villamos- és elektronikai mérnöki területen tanult, majd Oxfordban folytatta képzését. A mérnöki háttér a pálya egyik legérdekesebb részlete, mert a közönség többnyire az általa megteremtett esetlenséget ismeri.
Atkinson oxfordi munkájának témája önhangoló szabályozási rendszerekhez kapcsolódott. A kifejezés olyan műszaki világot idéz, ahol a működés megértése és a pontos beállítás fontos. A későbbi komikus tehát nem pusztán egy rövid mellékérdeklődés erejéig került közel a mérnöki gondolkodáshoz. Rendszeres tanulmányokat végzett és ezen a pályán is továbbhaladhatott volna, mielőtt a színpadi munka egyre erősebb iránnyá vált.
Oxfordban találkozott Richard Curtisszel és Howard Goodall-lal. A közös komédiai munkákból fontos alkotói kapcsolatok születtek. Curtis szövegíróként, Goodall zeneszerzőként, Atkinson előadóként vett részt azokban a próbálkozásokban, amelyek később a szakmai pályát is formálták. A találkozások szerepe itt legalább olyan fontos, mint az iskolai helyszín. Egy képzés környezetében egy másik hivatás alapjai is megszülethettek.
Az egyetemi színházi és komédiai élet lehetőséget adott az előadói kísérletezésre. A későbbi ismert figurák előtt rövid jelenetek, próbák és közönség előtti fellépések álltak. Atkinsonnak meg kellett tapasztalnia, mitől működik egy mozdulat, egy arckifejezés vagy egy mondat időzítése. A világ számára később kész komikus tehetségként jelent meg, de a pályakezdésben ott volt az együtt végzett munka és a fokozatos tapasztalatszerzés is.
A televíziós ismertséget a Not the Nine O'Clock News és a Fekete Vipera is építette, Mr. Bean pedig nemzetközi közönséghez jutott el. Utóbbi karakterének kevés beszédre épülő világa sok nyelvi környezetben érthető maradt. A helyzetek, a gesztusok és az arc játéka nagy szerepet kaptak. A néző számára a humor könnyednek tűnhet, a kivitelezéshez azonban gondosan kialakított ritmus és következetes karaktermunka tartozik.
A mérnöki háttér és a komédia között csábító volna egyszerű oksági kapcsolatot húzni. Nem lehet azonban azt állítani, hogy Atkinson egyetemi tudása önmagában létrehozta Mr. Beant. A színészi tehetség, az írói együttműködés és a közönség tapasztalata is hozzátartozott. Az életrajzi adat inkább egy másik oldalát mutatja meg: a filmszereplő mögött olyan ember áll, akit a műszaki problémák is érdekeltek.
Atkinson a későbbi interjúiban is beszélt erről az érdeklődésről. A GQ-nak felidézett javítási és villanyszerelési feladatokat, amelyeket örömmel végzett. A technikai munka számára kézzelfogható elégedettséget adott. Ez a részlet azért különösen jó ellenpontja Mr. Bean világának, mert a karakter sokszor éppen a tárgyak működésével kerül konfliktusba. A színész magánemberként közben a rendbe hozható problémákban is örömöt talált.
A komédia mögötti pontosság a néző számára sokszor észrevétlen. Ha egy reakció túl korán vagy túl későn érkezik, más lesz a jelenet hatása. Ha egy mozdulat túl nagy vagy túl kicsi, megváltozik a karakter. Atkinson ismert alakításaiban ezek az apró különbségek fontos szerepet játszanak. A műszaki előélet ettől nem lesz közvetlen magyarázat, de érdekes háttér a fegyelmezett, részletekre figyelő előadói munkához.
A történet a pályaválasztás nyitottságát is megmutatja. Egy fiatalember mérnöki képzésre érkezett, közben olyan emberekkel dolgozott együtt, akikkel más képességeit is használni tudta. Az új irány nem törölte ki a korábbi érdeklődést. Atkinson életében a mérnöki és a komikusi oldal különböző formában maradt jelen, miközben a nyilvános pályát végül a humor határozta meg.
Mr. Bean arca világszerte ismert, a szabályozási rendszerekről készített egyetemi munka jóval kevésbé. A kettő mégis ugyanahhoz az emberhez tartozik. Atkinson meglepő előélete arra emlékeztet, milyen kevés következtetést érdemes egy színész valódi képességeiről levonni a karakteréből. A vásznon látható zűrzavart egy olyan előadó teremti meg, aki korábban éppen a rendszerek pontos működését tanulta.
