Alan Rickman hangját milliók ismerik fel, de azt kevesen tudják, hogy a pályája elején képekkel, betűkkel és kiadványokkal dolgozott. A grafikusi munkát színészi képzés követte, a filmes áttörés pedig jóval később érkezett. A híres szerepek mögött egy hosszú pályaváltás története húzódott.
Könyvborítók, kiadványok és grafikai tervek világában indult az az ember, akit később Hans Gruberként vagy Piton professzorként ismert meg a közönség. Alan Rickman képzőművészeti tanulmányokat folytatott és a grafikai szakmában kezdett dolgozni. A későbbi színész életének ez a fejezete különösen érdekes, mert a filmes hírnév felől nézve könnyű azt feltételezni, hogy már kezdettől egyetlen, világosan kijelölt pályát követett.
Rickman a Chelsea College of Art és a Royal College of Art világában tanult. Saját visszaemlékezésében grafikai munkáiról és a stúdió működtetésének nehézségeiről is beszélt. Társaival vállalkozást indított, ahol különböző kiadványokhoz és megrendelésekhez kapcsolódó feladatokat végeztek. A munka alkotói lehetőséget adott, ugyanakkor a megélhetés bizonytalanságát is jelentette. A grafikai pálya így nagyon is valós szakmai kezdés volt.
A színház iránti érdeklődése idővel egyre nagyobb szerepet kapott. A Royal Academy of Dramatic Art hallgatója lett és 1974-ben végzett az intézményben. A hivatásos színészi pálya választásakor már a húszas évei második felében járt. Ezt gyakran késői indulásként emlegetik, bár az életkori megjelölésnél fontosabb, hogy egy másik, már megkezdett szakmai útról tért át a színészet felé.
Az iskola után színházi munkák és televíziós szerepek következtek. A széles nemzetközi filmes ismertség azonban még nem érkezett meg azonnal. Rickman éveken át építette a karrierjét és jelentős színpadi feladatokat is kapott. A BFI pályaportréja kiemeli, hogy sokáig elsősorban színházi színész maradt. Ez a háttér később fontos része volt annak a felkészültségnek, amellyel a filmvásznon láthattuk.
Az 1988-as Die Hard, magyarul Drágán add az életed, jelentős fordulatot hozott. Rickman Hans Gruberként Bruce Willis ellenfele lett és a szerep által világszerte ismertté vált. A filmbeli alak higgadt modora és fenyegető jelenléte emlékezetes ellenpontot adott. A színész ekkor már a negyvenes éveiben járt. A nagy filmes lehetőséghez tehát egy hosszú tanulási és munkával töltött időszak vezetett.
A későbbi Harry Potter-filmekben Piton professzorként a fiatal generációk számára is ismertté vált. A karaktert egy egészen más környezetben kellett megformálnia, mint Hans Grubert. Rickman különleges hangja és visszafogott eszközei is nagy szerepet kaptak benne. A közönség sokszor egy pillantást vagy egy szünetet is jelentősnek érzett. A játék ereje részben abban volt, hogy a karakter gondolatait és viszonyait nem tette azonnal teljesen átláthatóvá.
A grafikusi múlt és a színészet között vannak érdekes kapcsolódási pontok. Mindkét területen számít az arány, a pontos megoldás és az összhatás. Rickman egy interjúban a tipográfia iránti szeretetéről is beszélt. Azt viszont nem lehet bizonyítani, hogy bármely alakítása, közvetlenül a korábbi rajzasztali munkából született. A biztosan látható összefüggés az, hogy élete több alkotói terület tapasztalatát fogta össze.
Pályaváltásának története az időzítésről is szól. A híressé válás pillanata nem mindig esik egybe a hivatás választásával és a nagy filmes áttörés sem feltétlenül a húszas években érkezik. Rickman esetében az új képzés, a színházi évek és a későbbi szerepek egymásra épültek. A közönség számára a Die Hard lehetett a bemutatkozás, a színész számára azonban már egy sokkal hosszabb munka egyik állomása volt.
Rickman később a RADA támogatásában is szerepet vállalt és az intézmény vezető testületében is dolgozott. Az iskola megemlékezése nagylelkűségét és a fiatal alkotókra fordított figyelmét hangsúlyozta. Ez a fejezet a pálya elejét és végét is összekapcsolja. Azzá a közeggé vált, ahol a színészi útjára felkészült és amely később olyan közösség lett a számára, amelynek tudását és tapasztalatát visszaadhatta.
A rajzasztaltól a filmvászonig vezető út ezért több egy meglepő foglalkozási adatnál. Megmutatja, hogy Rickman ismert szerepei mögött másfajta munka, egy új döntés és hosszú szakmai építkezés állt. A közönség a jellegzetes hangot és a híres figurákat őrizte meg. Az életrajzban azonban ott vannak a korábbi grafikai feladatok is, amelyek egy olyan alkotó első pályáját jelentették, aki később más eszközökkel vált világszerte ismertté.
