„Nincs biztonságos drog, ez elfogadhatatlan”

„A drogpolitika több pillérre épül” (Fotó: Varga Imre)

– Meglepő helyszínen, a testőrszövetség székhelyén beszélgetünk. Miért itt?

– Eredetileg biztonsági szakember, a szövetség egyik instruktora vagyok. A F.E.CS.K.E. Egyesületnek jelenleg egy ideiglenes irodája működik itt.

– Hogy lesz egy biztonsági szakemberből a drogprevencióval és egészségfejlesztéssel foglalkozó, Fiatalokat, Egészséget, Családot Segítő Közhasznú Egyesület egyik vezetője?

– A kétezres évek elején egy biztonsági cég munkatársaival a IX. kerületben működtettünk kábítószer-ellenes járőrszolgálatot, hogy a terjesztői és fogyasztói magatartást kiszorítsuk az iskolákból és környékükről. Az intézmények részéről jöttek felkérések, hogy tartsunk drogprevenciós programokat. Szakemberek bevonásával elindult a műhelymunka, ebből lett 2004 körül az egyesület.

– Miről szól az egyesület munkája?

– Többféle programunk van. Elsőként az iskolai prevenciót említeném, az általános iskola kezdetétől a gimnáziumig minden korosztálynak tartunk foglalkozásokat. Természetesen korcsoportonként más-más módszerekkel. Az alsós gyerekeknek drámafoglalkozásokat, meseterápiát tartunk, kábítószerről pedig nem beszélünk, csak ha részükről szóba kerül. A cél mindig a biztonságos környezet, egy megtartó közeg kialakítása, valamint az értékek átadása, a szemléletformálás. Az idősebbeknek tartott foglalkozásoknak része az ismeretterjesztés is. Az Érem három oldala programunkban több oldalról mutatjuk be a drogokat. Beszélünk a jó, az élvezeti oldaláról, és beszélünk a rossz oldaláról, milyen változásokat idéz elő a drog az emberben, mert kivétel nélkül minden tudatmódosító szer előbb vagy utóbb változásokat okoz a személyiségben, a pszichében, a testben. Végül beszélünk az érem harmadik oldaláról, a pereméről, ami a bűnözést, a drogterjesztést, a kábítószer-, fegyver- és emberkereskedelmet, valamint a prostitúciót jelenti. Nagyon fontosnak tartjuk emellett a kortárs segítők képzését, mert ők tudnak leginkább szót érteni a gyerekekkel, fiatalokkal.

– Többféle szemlélet érvényesül a drogpolitikában, liberális oldalról például hallunk a drogok legalizálását célzó elképzelésekről, és számos kritika is éri a prevenciós szemléletet. Mások inkább az ártalomcsökkentésre helyeznék a hangsúlyt. Mit gondol ezekről?

– Mesterségesnek érzem a szembeállítást. A drogpolitika több pillérre épül, ennek része az ártalomcsökkentés is, ami többek közt a drogfogyasztót érintő pszichés, egészségügyi ártalmak csökkentését, a jogi segítségnyújtást, a tűcsereprogramot jelenti. A szakmai szervezetek közt nagy vita van erről, de az, hogy melyik területre helyezzük a hangsúlyt, alapvetően nemcsak szakmai, hanem értékrendbeli, morális kérdés is. Hol a határa a szerhasználók támogatásának? Az ártalomcsökkentés életeket menthet, de kérdéses a hatékonysága. Bemennek-e egyáltalán a fogyasztók a rehabilitációs intézetbe? Az ártalomcsökkentés a fogyasztót helyezi a fókuszba, nem veszi figyelembe a társadalom más rétegeire gyakorolt hatásokat, az emiatt kialakult konfliktusokat. Mi a prevencióban és a kínálatcsökkentésben hiszünk. Úgy gondoljuk, erre kell nagyobb hangsúlyt fektetni, mert itt még van esély megelőzni a droghasználatot, megmenteni a gyerekeket, akik még nem találkoztak a kábítószerekkel. Különböző mértékben, de minden gyerek veszélyeztetett, és az iskola az egyik legjobb terep, ahol el tudjuk érni őket, ezért is folytatunk sok tanintézményben prevenciós programot.

– Liberális szervezetek és egyes médiumok keményen kritizálták, hogy a kormány 1,9 milliárd forintot szán a gyermekotthonokban végzett drogprevencióra, viszont az iskolai programok kevesebb pénzt kapnak. Mi erről a véleménye?

– Minden kormánynak van szemléletmódja, értékválasztása. Megértem, hogy a más ideológiát képviselőknek ez nem tetszik, de ez szakpolitikai döntés. A drogpolitika minden területén több pénzre lenne szükség. Az iskolai egészségfejlesztő és prevenciós programok valóban visszaszorultak kissé, ami nem jó. De fontos megjegyezni, ez részben annak a pozitív döntésnek is köszönhető, mely komoly akkreditációs feltételekhez köti az iskolai prevenciót, hogy kókler, kellő szakmai hátteret nélkülöző szervezetek ne juthassanak be megtévesztéssel a tanintézményekbe. A gyermekotthonokban végzett prevenciós munka is kiemelt fontosságú, az ott élő gyerekek alkotják a legkiszolgáltatottabb célcsoportot, hiszen nem áll mellettük a család, nincs megtartó közegük. Mi is végzünk ilyen munkát, legutóbb a pilisi gyermekotthonban volt egy, a rendőrséggel közös programunk. Szintén fontos a nevelőszülők és a tanárok képzése. Ott van például a Csendes Éva-féle Életvezetési ismeretek és készségek program, amely korábban kissé háttérbe szorult, de épp most éled újra. Ez kiváló képzés pedagógusoknak és szociális dolgozóknak, hogy alapvető készségeket tudjanak átadni a gyerekeknek. Nem ismeretterjesztő, hanem interaktív, értékátadó program, mely a szemléletformálást segíti.

– Jellemző kritika még a prevencióval szemben, hogy a gyerekek rémisztgetése a kísérletező kedvű fiatalokat nem rettenti el a droghasználattól, akik pedig kezdettől tartózkodók ezzel szemben, azoknak nincs szükségük rá. Hogy látja ezt?

– Ezzel az erővel nem kellene foglalkoznunk a fiatalokkal, hiszen ők úgyis eldöntik, mit akarnak. A hatékony prevenciós program nem elrettentés, de a drogozás negatív oldala létező dolog, amit mindenképp be kell mutatni. A nagyobb gyerekeknek tartott foglalkozásainkon mindig jelen van olyan absztinens drogos, akinek rendbe jött az élete, és szívügyének tekinti tájékoztatni a fiatalokat arról, mivel jár a kábítószer-használat. Ez segíti az őszinte, hiteles párbeszédet, hogy a fiatalok támpontokat, ismereteket kapjanak döntéseikhez. Ezeket sokszor otthon nem kapják meg, mert sok a diszfunkcionális család, gyakran nincs meg a családban a bizalom, hogy kérdezzenek, sok szülő pedig nem rendelkezik elég ismerettel a témáról. Szélsőséges esetekben az is előfordul, hogy a szülők támogatják a gyerek drogfogyasztását. Mi a prevenciós munka során nagy hangsúlyt fektetünk a komplex családgondozásra. Kiemelném, hogy vannak, akik a prevenció szót másként értelmezik, és a „biztonságos droghasználat” megismertetését értik alatta. Ezt mi elfogadhatatlannak tartjuk, nincs „biztonságos droghasználat”. A kábítószer-fogyasztó sosem veszi észre, mikor jön el a pont, ahol már nem tudja kontrollálni a folyamatot.

– Vannak, akik egyes drogok, például a marihuána legalizálása mellett érvelnek, szerintük ezzel vissza lehetne szorítani a dizájnerdrogok terjedését. Valóban így lenne?

– Nem gondolom, hogy a fű legalizálása esetén kevesebben nyúlnának a dizájnerdrogokhoz. A kínálatcsökkentés nagyon fontos, de ez a rendőrség feladata, és a civil szervezetek segíthetnek benne. A dizájnerdrogok nagyon veszélyesek, mert egyrészt folyamatosan változnak, ezért mindenki számára ismeretlen a hatásuk, másrészt az olyan megtévesztő elnevezések miatt, mint a „biofű”, aminek semmi köze a marihuánához, és ki tudja, hogy éppen milyen anyag van benne. A kábítószerek legalizálása nem szakmai, hanem politikai kérdés, értékválasztás kérdése. Mi ezt elutasítjuk! Azért mert van rá igény, még nem kell megengedni a kábítószerezést. Itt nem szakmai érvek, hanem ideológiai különbségek találkoznak. Vannak szervezetek, amelyek nyíltan politikai célokkal lépnek fel és ezeket az ideológiákat képviselik. Egy szakmai szervezet viszont ne politizáljon, hanem az adott kormányzat által biztosított mozgástéren belül dolgozzon a lehető legjobban!