Belföld
Az emberiség szégyene a szíriai háború
Fejlesztési projektek jelentik a valódi segítséget – véli a libanoni segélyszervezet vezetője

Paul Karam az Egyesült Államokat is felelőssé tette a kialakult helyzetért (Fotó: Varga Imre)
– Hogyan írná le a Libanonban ma tapasztalható menekültválságot?
– Libanon eddig is sokat szenvedett a háborúk és azok következményei miatt, de a szíriai konfliktus következtében óriási kihívásokkal szembesül ez a kis ország. Ma 1,7 millió menekült él libanoni táborokban, ami nagyon nagy szám az ország hatmilliós lakosságához viszonyítva. Mindez hatással van a gazdaságra, a biztonsági helyzetre és a humanitárius tevékenységre is. Kritikus helyzetben vagyunk, az embereknek otthonra, ételre és egészségügyi ellátásra lenne szükségük. Mi, a Karitász és partnereink ezen dolgozunk. Libanon nem tudja mindezt tovább finanszírozni, és a határőrizetet sem tudja biztosítani. Fontos az is, hogy Libanon vegyes vallású ország, olyan mozaik, amelynek ha egyik darabját megmozdítjuk, vele mozdul a többi is. Az, hogy a menekültek kilencvenhét százaléka muszlim, megborította a vallási egyensúlyt.
– Mekkora felelősségük van az európai országoknak és az Egyesült Államoknak a Közel-Kelet háborúinak, közelebbről a szíriai helyzet kialakulásában?
– A szíriai háború az emberiség szégyene. Elpusztítottak egy egész országot, és miért? Azért, hogy elűzzenek egy diktátort? Láttuk már az efféle demokráciaexport eredményét Irakban, ahol közel egymillió keresztény volt, de ma ennek csak a negyede él az országban. Láttuk, hová vezettek a külső beavatkozások Líbiában és Egyiptomban, és ugyanezt látjuk Szíriában. Ez a demokrácia? A politikai döntéshozóknak lelkiismeret-vizsgálatot kell tartaniuk. Hatalmas sebeket ejtettek a Közel-Keleten. Most sokan a terrorizmus ellen harcolnak, de ki destabilizálta a térséget, ki tette lehetővé, hogy az Iszlám Állam két nap alatt átvegye a hatalmat Irak felett, ki látja el fegyverrel a harcoló feleket? Egyetlen országnak sincs joga beavatkozni az itteni államok életébe és saját politikai berendezkedését kényszeríteni az emberekre. Sajnos minden háborús félnek megvan a saját érdeke, ami nem egyezik a polgárokéval, és nem az igazságon alapszik. Ennek ártatlan emberek az áldozatai. Otthonukból elűzött nők, gyerekek, meggyilkolt emberek, árvák, megerőszakolt lányok. A háború óriási üzlet. Az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia a közelmúltban háromszázötvenmilliárd dollár értékű fegyverüzletről állapodott meg. Miért van mindig elég pénz a háborúkra, és miért nem elég sosem az éhezők megetetésére?
– A magyar kormány szerint a háború sújtotta országoknak helyben kell segítséget nyújtani. Egyetért ezzel?
– A mi egyházunknak ugyanez a véleménye. Vezetőink a krízis kezdete óta azt képviselik, hogy Szíriában biztonsági zónákat kell létrehozni, ahol az emberek békében élhetnek. Amint a libanoni elnök három hete az ENSZ-ben elmondta, mára Szíria területének nyolcvan százaléka biztonságos. A keresztények vannak a legnagyobb veszélyben, de ha nem tudnak a lakóhelyükön maradni, a fanatizmus és a terror veszi át a helyüket. A kereszténység a szeretet és a megbocsátás üzenetét kell hordozza mindenhol, ez a természete.
– Korábban békében éltek egymással itt a muszlimok és a keresztények?
– Természetesen. Voltak-vannak ugyan kis feszültségek, de Libanonban ma is békében élünk együtt, és ez Szíriában is így volt. A háború ezt tönkretette, és lerombolja a vallások együttélésének lehetőségébe vetett hitet.
– Milyen konkrét segítségre lenne szükség a menekültválság megoldásához? Milyen segítségre van szüksége Libanonnak és a Karitásznak?
– Inkább kisebb és hosszabb távon, két-három évig garantáltan működő fejlesztési projektekre lenne szükség, mint rövid távú, nagy összegű segítségre. A humanitárius segítség nem csak azt jelenti, hogy ételt adsz, mert azt örökké nem tudod biztosítani. Inkább abban segítsenek, hogy az emberek a hazájukban maradhassanak. Adjanak lehetőséget, hogy dolgozzanak, és hitet, hogy biztosítani tudják gyerekeik jövőjét. Ilyen segítség lenne például egy gyár építése.
– Hogyan látja a térség jövőjét?
– Alapvetően optimista vagyok. Tudom, hogy nem maradhat minden úgy, ahogy volt, de van jó útja a válság kezelésének. A nemzetközi közösségnek óriási befolyása van a helyzetre. Reménykedjünk a békében, dolgozzunk érte, és amint Szent Ferenc mondta: legyünk a béke eszközei!
