Van Magyarországon egy hivatal, amelynek neve olyan, mintha egy közigazgatási tankönyv lábjegyzetéből lépett volna elő. A Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságáról kevesen tudják pontosan, mivel foglalkozik. Pedig a rövidítés mögött kaszinók, dohányboltok, bányák, felszámolók, végrehajtók, internetes szerencsejátékok, kiberbiztonsági rendszerek és milliárdos koncessziók sorakoznak.
Ez nem egyszerű hivatal. Inkább egy állami kulcscsomó, melyhez különböző ajtókhoz tartozó, rendkívül értékes jogosítványokat fűztek egyetlen karikára.
Most pedig minden jel szerint gazdát cserél a kulcscsomó.
Nagy László, az SZTFH elnöke benyújtotta lemondását, miután kiderült, hogy a kormány meg kívánja szüntetni a hatóság önálló szabályozó szervi jogállását. Az elnök a hatvan napos lemondási idő miatt december közepéig marad hivatalban. Távozása azonban nem lezárja, hanem még izgalmasabbá teszi a történetet. A következő hónapokban dőlhet el, ki és milyen ellenőrzés mellett gyakorolja majd a NER gazdasági rendszerének egyik legérzékenyebb felügyeleti hatalmát.
A nagy kérdés nem az, hogy megszűnik-e egy hivatal rövidítése. Hanem az, hogy az SZTFH lebontásával eltűnik-e egy nehezen ellenőrizhető párhuzamos hatalmi központ, vagy csupán közelebb kerülnek a koncessziókhoz és engedélyekhez tartozó jogosítványok a mindenkori kormány kezéhez.
Egyetlen hivatalba zsúfolták a kényes ágazatokat
Az SZTFH-t 2021-ben hozta létre az Országgyűlés önálló szabályozó szervként. Csak a törvényeknek volt alárendelve, elnöke rendeleteket alkothatott, működéséről pedig az Országgyűlésnek kellett beszámolnia. Vezetőjét hosszú, kilencéves időszakra nevezték ki, ami messze túlnyúlt egy kormányzati cikluson.
Elméletileg mindez a kiszámíthatóságot és a politikai beavatkozástól való távolságot szolgálta. A gyakorlatban azonban az SZTFH létrehozása azért váltott ki bizalmatlanságot, mert egymással alig összefüggő, ugyanakkor pénzügyileg és politikailag különösen érzékeny területeket helyeztek egyetlen, hosszú időre kinevezett vezető alá.
A hatóság felügyeli többek között a szerencsejáték-szervezést, a dohány-kiskereskedelmet, a bányászati és földtani tevékenységet, a bírósági végrehajtói kart, valamint a felszámolói névjegyzéket. Az elmúlt években kiberbiztonsági és vállalati fenntarthatósági feladatokat is kapott.
Az SZTFH saját korábbi adatai szerint a felügyelt ágazatok mintegy ötvenezer embernek adnak közvetlenül munkát, az állam pedig évente ezermilliárd forintot meghaladó adó- és járulékbevételhez jut belőlük. Egy 2023-as parlamenti beszámolóban a hivatal több mint 17 ezer ellenőrzésről és 430 millió forintot meghaladó bírságról számolt be. Ezek természetesen a hatóság saját adatai, de jól mutatják, hogy itt nem valamilyen jelentéktelen háttérintézményről van szó. Az SZTFH egy kisebb közigazgatási birodalom.
Fontos pontosítás, hogy nem a hatóság osztotta ki a kaszinókat
A történet megértéséhez el kell választani egymástól három különböző állami műveletet: a koncesszió odaítélését, az engedélyezést és a későbbi működés ellenőrzését.
A közbeszédben ezek gyakran összemosódnak. Pedig a koncessziós szerződések megkötéséről nem önállóan az SZTFH döntött. A hatóság saját helyreigazító közleményében is hangsúlyozta, hogy a szerződést a mindenkori kormány kijelölt minisztere köthette meg. Az SZTFH előzetes egyetértési, ellenőrzési és joggyakorlatot egységesítő hatásköröket kapott.
Ez nem jelentéktelen különbség. A hivatal tehát nem maga adta oda valakinek a kaszinót, a dohánykereskedelmi piacot vagy más koncessziós lehetőséget. Ugyanakkor olyan helyzetbe került, amelyben rálátása, véleményezési joga és utólagos ellenőrzési eszközei voltak a szerződések fölött.
Az Országgyűlés szeptember 22-én már elfogadta a változtatás első szakaszát, 135 igen, 46 nem és 6 tartózkodás mellett megszüntette az SZTFH koncessziós szerződésekkel kapcsolatos hatásköreit és felszámolta a Koncessziós Tanácsot. A kapcsolódó iratokat az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszternek kell átadni. A kormány közlése szerint ennek oka részben az volt, hogy több állami intézmény – köztük az Állami Számvevőszék, a Gazdasági Versenyhivatal, az Integritás Hatóság és a Közbeszerzési Hatóság – már eddig is részben átfedő ellenőrzési feladatokat látott el.
Ez azonban még nem a teljes hatóság megszüntetése. Azt egyelőre tervként kell kezelni.
A teljes felszámolás még nem befejezett jogi tény
A kormány augusztus végén rendelte el az SZTFH működésének átvilágítását. A 1277/2026 számú kormányhatározat annak vizsgálatát írta elő, miként lehetne megszüntetni a szervezetet, feladatait pedig a kormány által irányított intézményekhez helyezni.
A nyilvánosságra került előterjesztés szerint 2027. január 1-jétől az SZTFH elveszíthetné önálló szabályozó szervi státuszát és rendeletalkotási jogát. Feladatait részben szétoszthatják, részben pedig egy közvetlen kormányzati irányítás alatt álló központi hivatal viheti tovább. A végleges szervezeti térkép azonban lapzártánkig nem volt teljesen ismert.
Ezért ma még nem lehet felelősen megmondani, pontosan melyik minisztérium vagy hatóság kapja meg a szerencsejáték, a dohánykereskedelem, a végrehajtók, a felszámolók, a bányászat és a kiberbiztonság egyes feladatait. Aki ezt már kész tényként állítja, gyorsabban érkezett meg a végállomásra, mint maga a törvényhozás.
Nagy László lemondásának körülményei viszont figyelmeztetők lehetnek. Nyilatkozata szerint az új kormány megalakulása után egyeztetést kezdeményezett az érintett miniszterekkel, de nem járt sikerrel. Az átvilágítás elrendeléséről a Magyar Közlönyből, annak eredményéről pedig a sajtóból értesült, miközben a hatóság az audit során átadta a kért adatokat.
Ez önmagában nem bizonyítja, hogy az átalakítás szakmailag hibás. Azt viszont jelzi, hogy egy több száz szakembert foglalkoztató intézmény megszüntetését úgy készítették elő, hogy annak vezetését érdemben nem vonták be a folyamatba. Egy kormány természetesen dönthet egy hivatal felszámolásáról. De ha a régi rendszer zárt döntéshozatalát bírálja, nehéz ugyanazzal a módszerrel hitelesen lebontania azt.
A függetlenség eddig is inkább jogi, mint politikai volt
Az SZTFH védelmezői azzal érvelnek, hogy az önálló szabályozói státusz távol tartotta a napi politikát a hatósági döntésektől. Ez fontos érv, de csak félig megnyugtató.
A hivatal első elnöke, Biró Marcell korábban a Miniszterelnöki Kormányiroda közigazgatási államtitkára volt. Utódja, Nagy László az SZTFH megalakulásától elnökhelyettesként vett részt a szervezet felépítésében, azt megelőzően pedig több mint négy évig vezette a Szerencsejáték Felügyeletet. A vezetői pályázat hiánya és a kilencéves kinevezés együttesen valóban azt az érzetet kelthette, hogy az intézményi autonómia egyben a korábbi politikai rendszer személyi döntéseinek tartós védelmét is szolgálja.
Csakhogy a rosszul megtervezett függetlenségre nem feltétlenül a közvetlen kormányzati alárendelés a jó válasz.
Egy hatóság ugyanis nem attól válik függetlenné, hogy az elnökét kilenc évig nehéz elmozdítani. De attól sem lesz átláthatóbb, hogy vezetője ezentúl egy miniszter utasítási láncába kerül. Az egyik modellben kialakulhat egy választóktól távoli, önjáró hatalmi sziget. A másikban a politikai döntéshozó, az engedélyező és az ellenőr kerülhet veszélyesen közel egymáshoz.
Egy kaszinó vagy dohánykoncesszió esetében például alapvető garancia, hogy aki a politikai döntést meghozza, ne ugyanazon vezetői láncon keresztül befolyásolja a működés szabályosságának vizsgálatát. A trafik ellenőrzése nem válhat attól függővé, hogy tulajdonosa milyen kapcsolatban áll a miniszteri kabinettel. A végrehajtói kar vizsgálatánál pedig különösen fontos, hogy egy panasz elbírálásakor ne napi politikai érdekek, hanem törvényi mércék döntsenek.
A kormány most saját korábbi kritikájának foglya lehet
A TISZA-kormány azzal az ígérettel került hatalomra, hogy felszámolja a NER bebetonozott hatalmi központjait, visszaadja az állam intézményeit az állampolgároknak, és megszünteti a személyekre szabott szabályozást. Az SZTFH felülvizsgálata ennek logikus része lehet.
A hatóság feladatköre valóban nehezen indokolható módon terjeszkedett. Nem világos, miért kellett a bányászati felügyeletet, az online kaszinókat, a végrehajtókat, az ESG-tanúsítást és a kiberbiztonságot ugyanazon szervezetbe zsúfolni. A közös nevező sokszor nem szakmai, hanem hatalmi volt: olyan területek kerültek egy helyre, ahol az állami engedély, a piacra lépés, a koncesszió és az ellenőrzés komoly vagyoni értéket képvisel.
A szervezet feldarabolása ezért szakmailag is védhető lehet. A bányászat kerüljön olyan helyre, ahol megvan hozzá a földtani tudás; a kiberbiztonság olyan intézményhez, amely képes kezelni a nemzetbiztonsági kockázatokat; a végrehajtói rendszer felügyelete pedig olyan jogállami keretbe, ahol erős a bírói és parlamenti kontroll.
Csakhogy az átalakítás akkor lesz több politikai birtokbavételnél, ha a kormány előre megmondja, hová kerül minden egyes jogosítvány, ki nevezi ki az új vezetőket, nyilvános pályázat lesz-e, milyen döntéseket kell közzétenni, és melyik intézmény vizsgálhatja felül a határozatokat.
Nem a kulcs helye, hanem használatának szabálya számít
Az SZTFH megszüntetése önmagában sem győzelem, sem támadás a jogállam ellen. A minősítés attól függ, mi épül a helyén.
Legalább öt garanciára szükség volna, sorrendben a következők: az engedélyezés és az ellenőrzés szervezeti elválasztására, átlátható vezetői kinevezésekre, rendszeres parlamenti beszámoltatásra, a határozatok, bírságok és koncessziós szerződések széles körű nyilvánosságára, valamint gyors és tényleges bírósági jogorvoslatra.
Emellett meg kell őrizni a hivatal szakembergárdáját. Egy politikailag vitatott intézményben is dolgozhatnak olyan bányamérnökök, informatikusok, jogászok és pénzügyi szakértők, akiknek a tudását nem lehet egy kormányhatározattal pótolni. A szervezetet fel lehet oszlatni, az intézményi emlékezetet azonban nem érdemes vele együtt kidobni.
A NER egyik fontos módszere az volt, hogy a hatalmat nem mindig a minisztériumokban tartotta. Hosszú mandátumú vezetők, különleges jogállású szervek és nehezen áttekinthető intézményi hálózatok őrizték a stratégiai jogosítványokat. E rendszer lebontása indokolt lehet. De a demokratikus fordulatot nem az bizonyítja, hogy a régi őr kezéből elveszik a kulcsot.
Hanem az, hogy az új őrnek már nem engedik zsebre tenni.
A kaszinók, trafikok, bányák és végrehajtók fölötti állami hatalom ugyanis nem a kormány zsákmánya. Az állampolgárok által időlegesen rábízott jogosítvány. Most nemcsak az dől el, ki kapja meg ezt a hatalmat, hanem az is, hogy a következő rendszerben végre láthatjuk-e majd, melyik ajtót, mikor és kinek nyitják ki vele.
