Egészség

Mi a különbség az ADHD és a szorongás között?

A tünetek sok esetben hasonlóan jelentkezhetnek

A figyelemhiányos/hiperaktivitás-zavar (ADHD) és a szorongás két egymástól elkülönülő állapot, amelyek hatással lehetnek az ember hangulatára és viselkedésére. Az ADHD egy idegrendszeri fejlődési zavar, amely elsősorban a figyelemzavarral, a fokozott aktivitással és az impulzív viselkedéssel jár. A szorongás ezzel szemben egy mentális egészségi állapot, amelyet tartós félelem, feszültség és idegesség jellemez.

Mi a különbség az ADHD és a szorongás között?
A koncentrációs nehézségek mindkét állapotnál megjelenhetnek
Fotó: IGOR STEVANOVIC / SCIENCE PHOTO LI / IST / Science Photo Library via AFP

A mentális egészségügyi szakemberek – például pszichiáterek és pszichológusok – képesek diagnosztizálni az olyan állapotokat, mint az ADHD vagy a szorongás. A felnőttek körülbelül 4%-a, a gyermekek mintegy 11%-a él ADHD-val, míg a szorongás a felnőttek körülbelül 19%-át és a gyermekek 7%-át érinti.

Bár ez két különálló állapot, nem ritka, hogy egyszerre is jelen vannak. Akár ADHD-ról, szorongásról, akár mindkettőről van szó, léteznek hatékony kezelési lehetőségek.

ADHD és szorongás tünetei

Az ADHD és a szorongás tünetei sokszor hasonlítanak egymásra, ezért fontos ismerni a különbségeket is. Az ADHD elsősorban a figyelmet, a koncentrációt és a viselkedésszabályozást érinti, míg a szorongás erős, sokszor indokolatlannak tűnő aggodalmat és feszültséget okoz.

Gyakori tünetek

Mindkét állapotnál előfordulhat például:

  • koncentrációs nehézség
  • nyugtalanság
  • alvászavar
  • feszültség, nehéz ellazulás

Az ADHD esetén gyakori még:

  • feledékenység
  • impulzív viselkedés
  • nehézség a feladatok befejezésében
  • figyelemelterelhetőség
  • utasítások követésének nehézsége

A szorongásnál pedig jellemző lehet:

  • állandó aggodalom
  • idegesség
  • ok nélküli félelemérzet
  • szapora szívverés vagy légzés
  • fejfájás
  • kerülő viselkedés

Különbségek az ADHD és a szorongás között

Bár a tünetek átfedhetnek, a két állapot alapvetően különbözik.

Az ADHD egy idegrendszeri fejlődési eltérés (neurodiverzitás), amely már gyermekkorban megjelenik, és elsősorban a figyelem és az impulzuskontroll problémáiban nyilvánul meg.

A szorongás ezzel szemben mentális egészségi zavar, amely főként aggodalommal, félelemmel és feszültséggel jár.

Mikor jelennek meg?

Az ADHD tünetei általában már gyermekkorban észrevehetők, gyakran az iskolai teljesítmény vagy viselkedés alapján.

A szorongás bármely életkorban megjelenhet, de gyakrabban diagnosztizálják serdülőknél és felnőtteknél.

Kezelési lehetőségek

Mindkét állapot kezelhető gyógyszerrel és terápiával, de a kezelések eltérőek.

ADHD esetén gyakran használnak stimuláns vagy nem stimuláns gyógyszereket, amelyek segítenek a koncentráció javításában.

Szorongás esetén gyakran alkalmaznak antidepresszánsokat vagy szorongásoldó gyógyszereket. Fontos azonban, hogy bizonyos ADHD-gyógyszerek ronthatják a szorongásos tüneteket.

Hasonlóságok

Az ADHD és a szorongás sokszor hasonlóan hat a mindennapokra. Például a túlzott aggodalom vagy a figyelemzavar mindkét állapotban megjelenhet, csak más okból.

Az ADHD-val élők gyakran szoronghatnak saját nehézségeik miatt, míg a szorongás önmagában is okozhat koncentrációs problémákat - írta meg a health.com.

Életmódbeli és terápiás segítség

Mindkét állapot esetén sokat segíthet:

  • megfelelő alvás
  • egészséges táplálkozás
  • rendszeres mozgás
  • napi rutin kialakítása
  • stresszkezelési technikák (pl. relaxáció, mindfulness)

A kognitív viselkedésterápia (CBT) különösen hatékony lehet, mert segít a gondolkodási és viselkedési minták megváltoztatásában.

Előfordulhat együtt?

Igen, az ADHD és a szorongás gyakran együtt is jelentkezik. Kutatások szerint az ADHD-val élő felnőttek jelentős részénél szorongás is kialakulhat. Ez részben azért is lehet, mert az ADHD okozta nehézségek önmagukban is stresszt és aggodalmat váltanak ki.

Mikor érdemes segítséget kérni?

Ha valaki tartósan figyelemzavart, nyugtalanságot vagy szorongást tapasztal, érdemes háziorvoshoz fordulni. Szükség esetén pszichiáter vagy pszichológus segíthet a pontos diagnózisban és a megfelelő kezelés kialakításában.

Kapcsolódó írásaink