Egyéni élethelyzetekhez igazodó, minél tartósabb megoldásokat kínáló kivezető utakat keresnek a hajléktalanságból a szakemberek. Az érintettek társadalmi integrációját célzó programokban több szakma működött sikeresen együtt, a tapasztalatok azonban még nem álltak össze egységes rendszerré.
A hajléktalanságból kivezető utak nem feltétlenül az újabb szállások, férőhelyek kialakítását jelentik, hanem olyan alternatív megoldásokat, amelyek igazodnak az egyéni élethelyzetekhez, és minél tartósabb megoldásokat kínálnak – olvasható
az Emberi Erőforrások Minisztériumának Szociális Ügyekért és Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkársága közleményében. A már kialakult hajléktalanság hatékony kezeléséhez, a hajléktalan emberek társadalmi beilleszkedéséhez elengedhetetlen a jelenlegi intézményrendszer és a szolgáltatások fejlesztése, átalakítása.
A szakmai szervezetekkel való konzultáció mellett már elkezdődött a változtatáshoz szükséges szakmai koncepció kidolgozása. Az államtitkárság tájékoztatása szerint az utcán élők reintegrációjára több, pályázatokból finanszírozott program is indult, szükségessé vált, hogy komplex módon több szakma – foglalkoztatáspolitika, lakáspolitika, egészségügy – képviselői dolgozzanak együtt. Az ilyen típusú együttműködés azonban még csak egy-egy programban valósult meg, azaz a tapasztalatok még nem álltak össze egységes rendszerré.
Becslések szerint Magyarországon körülbelül húsz–huszonötezer hajléktalan ember él közterületeken, zöldterületen, magánterületen vagy hajléktalanszálláson. Ezt támasztja alá a KENYSZI (Központi Elektronikus Nyilvántartás a Szolgáltatást Igénybevevőkről) adatbázisa is, amely szerint havonta átlagosan húsz–huszonegyezer ember veszi igénybe a hajléktalanellátás valamely szolgáltatását. A Február Harmadika Munkacsoport Budapesten és a nagyobb városokban összegyűjtött adataiból kiderül, hogy a hajléktalanok fele a fővárosban él. Szerintük öt év alatt legkevesebb negyvennyolcezer ember kényszerült rövidebb-hoszszabb ideig közterületen vagy hajléktalanszálláson éjszakázni, ez azt jelenti, hogy családjukkal, hátrahagyott gyermekeikkel együtt körülbelül százezer embert érint közvetlenül a hajléktalanság.
A szociális államtitkárság minap ismertetett tájékoztatása szerint a férőhelyek és a források a téli hónapokban is lehetővé teszik az azonnali életveszély elhárítását. Országosan több mint 9500 éjjeli menedékhely és átmeneti szálláshely áll rendelkezésre folyamatosan, és télen ezek számát időszakosan ezerötszázzal meg lehet emelni. Ezek mellett további 7325 helyet a nappali melegedők, 228-at a tartósabb ellátásra szorulók számára a hajléktalanok rehabilitációs intézményei, 460 férőhelyet pedig hajléktalanok otthonai biztosítanak.
A fedél nélküliek egyharmada dolgozik
A közhiedelemmel ellentétben a hajléktalannak számító embereknek körülbelül harminckét százaléka dolgozik. A Február Harmadika Munkacsoport tavalyi gyorsjelentése szerint kilenc százalékuk rendszeres, húsz százalékuk alkalmi és további nyolc százalék közmunkát végez. A hajléktalan emberek tizenegy százaléka nyugdíjat, további tizennégy százaléka rokkantsági ellátást kap. Segélyre körülbelül nyolc százalékuk, míg munkanélküli-ellátásra négy százalékuk jogosult. A hajléktalanok tíz százaléka gyűjtögetésből, kukázásból, tíz százaléka kéregetésből tartja fenn magát, tíz százalékuk azonban mások támogatásából él, mert nincs jövedelme.
