A templomépítő katonatiszt – összefogás felsőgödi módra

Hogy miért éppen itt? Mert volt valaki a településen, aki képes volt rá, hogy pénz nélkül, pusztán hittel, akarattal és a kapcsolatai segítségével szó szerint köveket, téglákat, nemcsak egy települést, de öt földrészt mozgasson meg az ügy érdekében. A szentély építőjét Bozóky Gyulának hívták.

Az ősi nemesi családból származó pilismaróti Bozóky Gyula Nagyváradon született, mert az édesapja, az elismert jogtudós és jogtörténész professzor Bozóky Alajos, a Nagyváradi Királyi Jogakadémia igazgatója volt. Gyula a híres nagyváradi Premontrei Főgimnáziumban tanult, majd katonai pályára készülve, Budapesten a Ludovikán és Bécsben a Kriegsschuléban végezte a tanulmányait. Később a Nagy Háború kitörését már a nagyváradi hadapródiskola oktatójaként élte meg. Az orosz és az olasz frontokon is szolgált, szívproblémái miatt négy hónapig kezelték, majd visszatérve a frontra az erdélyi honvédkerület vezérkari főnöke lett. A háború végén, Nagyváradon érte a tanácsköztársaság hadügyi népbiztosának, Böhm Vilmosnak az üzenete, hogy szervezze meg az ottani vörös alakulatokat és tegyen esküt a román hatalomnak. Bozóky Gyula erre nem volt hajlandó, és a katonai pályát elhagyva a román üldöztetés elől családjával együtt 1922-ben a Csonka-Magyarországra menekült és Felsőgödön telepedett le.

A templomépítés gondolata nagyon korán megfogalmazódhatott benne, hiszen alig egy éve volt felsőgödi lakos, amikor 1923 tavaszán már megindította az építkezést. Bozóky Gyula nemcsak a munka szervezését vállalta, de feladatának tekintette a templomépítés anyagi alapjainak megteremtését is. Levelet írt a világ katolikus püspökeihez, hogy a tehetősebb egyházközségek lehetőségeik szerint támogassák a gödi építkezést. Öt kontinensen gyűjtött adományokat, amelyek segítségével tégláról-téglára épült a templom. Az akkori világsajtót is bejárta a nagyszabású gyűjtés híre és ez a nagyon bátor vállalkozás még a Tengerentúlon is ismertté tette ezt a Budapest és Vác között elterülő kis települést.

Bozóky Gyula kiterjedt kapcsolatai nélkül nem épülhetett volna meg alig tizenhat hónap alatt a templom, az építkezés legjellemzőbb momentuma azonban a helybéliek összefogásáról, és lelkesedéséről mesél nekünk. Történt pedig, hogy a gazdasági válság, a romló pénz és a lassú szállítás miatt 1923 nyarán elfogyott az építőanyag. A Magyar Államvasutak nem tudta időben leszállítani a templom számára az építőanyagul szánt harminc vagon követ Verőcéről. Ekkor Béky Kálmán plébános hirtelen különleges döntésre szánta el magát és elcserélte a nagy mennyiségű követ nyolcvanezer darab téglára, amely Dunakeszin a MÁV Járműjavító telephelyén azonnal rendelkezésre állt. A templomépítők kérésére a leszállított téglát rendkívüli módon a templom magasságában, a nyílt pálya mellé rakodták ki. Ekkor felsőgödiek, sződligetiek és vácrátótiak apraja és nagyja vallásra való tekintet nélkül százan-száztizen összefogva csatárláncban és kézikocsikban hordták be a téglákat az épülő templomig. Ennek az összefogásnak az emlékét hirdeti az 1934-ben felállított és nemrég a Bozóky Gyula Alapítvány által felújított feszület Felsőgödön. A katonatiszt Bozóky Gyula életművébe még sok minden belefért, hiszen hat zarándoklatot vezetett a Szentföldre, könyveket írt és illusztrált, de a templomépítést és az azt létrehozó összefogást tarthatjuk a fő művének, amit azóta is „felsőgödi módon való építkezésnek” hívnak arrafelé.

Tarnai Richárd
kormánymegbízott