Egy nagyon híres ember, egy báró, Pierre de Coubertin versét évszázad óta emlegetik sokan, amikor meg akarják nevezni a sport egyik fontos jellemzőjét, ő ugyanis nemes egyszerűséggel kijelentette: „A béke vagy te sport!”, s talán még azt is ő mondta, hogy a sport megtanít becsületesen győzni, vagy emelt fővel veszíteni. Csakhogy változnak az idők, no meg az erkölcsök is. S mostanában már azt kell tapasztalnunk, hogy a sportba is betette a lábát a békétlenség, pontosabban szólva a politika. Úgy tűnik, végérvényesen. A téma az utcán hever, idézhetjük a mondást, s ha nem is az utcán történt néhány hete, hanem egy teniszpályán, mégpedig egy magyar teniszezővel, Bondár Annával, hogy nem a békével találkozott, hanem a békétlenséggel. Februárban a kolozsvári WTA-tornán ugyanis a magyar sportolónővel ukrán ellenfele, bizonyos Olijnyikova nem fogott kezet a meccs végén. Tette mindezt azért, mert Bondár korábban részt vett egy szentpétervári tornán. Helyben vagyunk. Tehát a sportolók immár ítészek is, és megmondhatják nekünk, hová mehetünk, s hová nem, mit nézhetünk meg a színházban, s mit nem. Egy ilyen történet sok mindent üzen. Egyrészt azt, hogy megbuggyant a világ, valamint a sportot és a kultúrát fel lehet használni gyűlölködésre, emberek karrierjének tönkretételére. Emlékszünk arra is, hogy világhíres zeneművészeket, énekeseket „tiltottak ki” bizonyos színházakból, csak azért, mert orosz állampolgárok. Holott nem miattuk zajlik a háború.
Ez az őrület 2022-ben, tehát az orosz-ukrán háborúság kezdetén mutatkozott be nekünk, s azóta is tart. S napjainkban, amikor már a fél világ ismét háborúzik egymással, ugyebár a Közel-Kelet, az arab világ, s Amerika is harcol, ám ez idő tájt még nem érkezett hír arról, hogy az arab, a zsidó, a dél-amerikai és az Egyesült Államok művészei közül ki kerül majd rá a tiltótáblára. Őrület az egész! Kitiltom, eltiltom, betiltom játék folyik, a politikusok rohangálhatnak szerte a világban, legyen bármilyen múltjuk is, a művészek és a sportolók, akik pedig fényt hozhatnak a borús napjainkba, őket ki lehet tiltani, avagy megbélyegezni. Mert elment Szentpétervárra!
Az ember persze elgondolkodik. Talán jogos a kérdés, vajon normális-e az a politikus, dolgozzon akár a nagypolitikában, akár a sport és a közélet bármely területén, aki azt hiszi, hogy a sportversenytől való eltiltás változtat a háborúzó felek magatartásán? Nem normális. És fontoskodó. Megtörtént-e vajon bármikor is, hogy a sportolókat és művészeket kollektív bűnössé tévő döntések azt eredményezték, hogy a harcoló felek bármelyike is visszavonult a harctérről? S ha már itt tartunk, tényleg, Vologya miért bűnösebb, mint Volodimir? Komoly ember nem hiheti, hogy ha mondjuk Anna Nyetrebkot nem engedik a színpadra, akkor Putyin a teljes hadseregével azonnal visszaszalad Moszkvába. Viszont a művészvilág garantáltan mély sebeket kap az eltiltások miatt. Ez persze a világ agresszív és ostoba politikusait cseppet sem érdekli. Bondár elment Szentpétervárra. Ekkora bűnt még nem látott a világ!
A hatalommániások a történelem folyamán már számtalanszor eljátszották a kitiltás-betiltás-eltiltás elnevezésű politikai játékot. Vannak emlékeink. Nekem is, amikor egyetemista koromban, tehát a létező kommunizmus idején görcsbe rándult gyomorral, lélegzetvisszafojtva néztem, amint a bőröndömben turkál a vámos, mert Szolzsenyicin Gulág szigetcsoport című, tiltott könyvének francia kiadását rejtegettem benne, útban Párizsból hazafelé. Persze a kitiltom-betiltom-eltiltom játék nem szűnt meg, tudunk példákat mondani, Orwell nagyszerű Állatfarm című művét szintén tiltólistára tették annakidején, de emlegethetnénk Golding A legyek ura című csodálatos könyvét is, példa van bőven. Mindebből az derül ki sajnos, hogy a világ sosem volt normális, a hülyéket meg sosem sikerült hathatósan eltanácsolni a közélettől. Mint ahogy az erkölcstelenség és az ártó szándékok ellen sem tud hatékonyan küzdeni a világ. Bezzeg micsoda botrány, hogy Bondár Anna elment Szentpétervárra! Bizony mondom néktek, hogy a hülyeség nem ismer határokat.
