Külföldi titkosszolgálatok szervezik a Magyarország elleni támadásokat

Kezd kiteljesedni a parlamenti választásba való külföldi beavatkozás legaljasabb módszere. Azok, akik mindenáron múlt időbe akarják tenni a magyar patrióta kormányt, játékba hozták az orosz kártyát.

Egy jól felépített manipulatív rendszerrel a voksolás után – amennyiben a Fidesz nyer – azt akarják a közvéleményen keresztülvinni, hogy a magyar országgyűlési választás törvénytelen és tisztességtelen volt, mert a kampány alatt orosz beavatkozás történt, amely befolyásolta a szavazás végeredményét.

A Magyarország ellen kitalált történeteket talán a legjobban a Budapesten született Richard J. Schenk, az MCC Brussels kutatója foglalta össze a legpontosabban.

A szakértő szerint, ami a nyugati médiában a magyar parlamenti választások előtt kibontakozik, az nem egy lehetséges külföldi beavatkozás kivizsgálása. Valami sokkal aggasztóbb dologról van szó: egy politikai ítélet megalkotása történik – írta Schenk a Brussels Signal platformján.

A tervet arra építették fel, hogy ha a választásokon ismét győz a Fidesz, akkor hogyan lehet a végeredményt illegitimnek beállítani. Az nyilvánvaló, hogy a választási csalás narratívája messze nem lehet hiteles, hiszen a szavazóbizottságokban ott ülnek a pártok képviselői, a szavazatok újraszámolhatók, a választási rendszer informatikai mechanizmusába pedig nem lehet kívülről belépni.

Ez pedig nem más, mint a választás folyamatába az orosz beavatkozás hamis „képének” felvázolása. Az elmúlt hetekben a magyarországi orosz beavatkozást kockázati tényezőként ábrázoló cikkek özöne árasztotta el az európai médiát és gyűrte maga alá a politikai diskurzust. A tényként közölt kinyilatkoztatásoknak van két közös jellemzőjük: ellenőrizhetetlenek és valamilyen homályos titkosszolgálati információra hivatkoznak.

Minden orosz beavatkozásról szóló állítás azonosíthatatlan forrásra épül. Semmilyen dokumentum, vagy ellenőrizhető adat nem támasztja alá az orosz beavatkozást, mégis megalapozott tényként kezelik azokat.

Erős ellentmondás, hogy az állításokat olyan, magukat „oknyomozó” riporternek kinevezett médiamunkások végzik, akiknek szerkesztőségei részt vesznek az EU által finanszírozott „dezinformáció-ellenes” projektekben,

Az így közölt történeteket az uniós politikai fősodort szolgalelkűen kiszolgáló média átveszi, és hiteles forrásként „tálalja”. Ezek a cikkek alaposan megtévesztőek. Például elterjedt, hogy Oroszország katonai hírszerző szolgálata (GRU) egy háromfős csoportot küldött Budapestre, hogy biztosítsa a magyar miniszterelnök újraválasztását.

Az a felvetés, hogy három orosz katonatiszt bármilyen módon érdemben befolyásolhatni tudná egy országos választás eredményét, egyszerűen nevetséges. Mindennek ellenére, a GRU-narratíva különösebb nehézség nélkül elárasztotta az EU fősodratú sajtóját, állította írásában Richard J. Schenk.

Ugyanez figyelhető meg az Orbán Viktort érintő álmerényletről szóló cikkeknél is. A feltételezések szerin erre azért kerülhetne sor, hogy a magyar miniszterelnök részvétet ébresszen maga iránt a választás előtt, így több szavazatot remélve. Itt is megjelenik az orosz szál, a meg nem nevezett hírszerzési forrás és természetesen egyetlen adat sem ellenőrizhető. Erről a teljesen eszement ötletnek valóságtartalmával kapcsolatban még a névtelen forrás is kétségeit fejezte ki.

Szijjártó Pétert is megrágalmazta a büsszelita sajtó, hogy az EU-tanácsi ülésekről érzékeny adatokat osztott meg orosz hivatali kollégájával Szergej Lavrovval. A forrás ebben az esetben is ellenőrizhetetlen. A közzé tett szöveg viszont egyáltalán nem tartalmaz bármilyen minősített információt. Mindez azt bizonyítja, hogy az EU-párti újságírók és bizonyos hírszerző szervezetek között szoros együttműködés van.

„Egyértelmű, hogy erre a titkosszolgálati akcióra és a titkosszolgálati beavatkozásra Ukrajna érdekében került sor. Ez nagyon durva külföldi titkosszolgálati beavatkozás a magyar parlamenti választás kampányába, azt gondolom, hogy ez a 21. század Európájában egész egyszerűen megengedhetetlen” – fogalmazott a tárcavezető.

A kitalált történeteket az „ismeretlen források” nagyon hatékonyan juttatják el a közvéleményhez. A hamis narratíva elején az EU-hoz köthető oldalak „szellőztetik” meg a témát. A második lépésben ismert uniós politikusok „rákontráznak”, majd „hátterezik” azt.

Richard J. Schenk elsősorban a lengyel első vonalbeli politikusokat, Radosław Sikorski külügyminisztert és Donald Tusk miniszterelnököt nevesíti meg.

A két ismert lengyel politikus gyakorlatilag hitelesíti az információt, a névtelenségbe burkolódzott ismeretlen titkosszolgálati forrás a múlt homályába vész, már senki nem emlékszik rá. Megindul a „gőzhenger”, az összes ismert média felület a lengyel forrásokra hivatkozva közli a kitalált narratívát.

Mindez előkészíti az egyes, főleg nyugat-európai országokban a „talajt” a magyar parlamenti választás Fideszes-győzelmének elutasítására, még az előtt, hogy a voksolás megtörtént volna. A „felásott” talaj kellő tápot ad az olyan felvetéseknek, hogy Magyarországot az EU-n belül félre kell állítani.

Mindezt azért, mert a patrióta kormány kiáll Magyarországért, nem lép be az ukrajnai háborúba – a gender aktivistákat sem engedi be az iskolákba és az illegális migránsok sem tehetik be az országba a lábukat – valamint azért, mert a Magyarországot sújtó kijevi olajblokád miatt hazánk minden Ukrajnának kedvező döntést az EU-ban megvétóz.

Mindezt nagyon komolyan kell venni. Sajnos már a szomszédságunkban volt rá példa, hogy egy törvényesen és szabályosan lebonyolított választást az EU nyomására megsemmisítettek.

Gondolom, senki nem lepődik meg azon, hogy ismét felmerült az orosz háttér és a titkosszolgálati szál is.

A román alkotmánybíróság 2024. december elején megsemmisítette az elnökválasztás első fordulójának eredményét és az egész eljárást megismételtette. A testület a döntést az után hozta meg, hogy Klaus Iohannis leköszönő elnök nyilvánosságra hozta azon titkosszolgálati dokumentumokat, amelyek szerint Oroszország állt, az első fordulót megnyerő, szélsőjobboldali jelölt, Calin Georgescu népszerűsítést célzó kampány mögött.

A román belföldi hírszerző szolgálat szerint voltak arra utaló jelek, hogy az akciót „egy államilag támogatott szereplő koordinálta”. A titokzatos „állami szereplő” Oroszország volt, legalábbis a román titkosszolgálat szerint.

A BBC úgy tudta, hogy népszerű platformokon támogatták Georgescu oroszbarát és háborúellenes nézeteit.

Brüsszel attól félt, hogy Románia, Magyarország és Szlovákia egy erős háborúellenes tömböt alkothat Ukrajna hátában. Nyilván voltak oroszbarát influenszerek a kampányban, de alig valószínű, hogy ezek érdembe befolyásolni tudtak volna egy elnökválasztást. Persze konkrét, dokumentálható bizonyítékok itt sincsenek.

Ennél is veszélyesebb, hogy a romániai Digi24 hírtelevízió forrásai szerint a civil társadalomból, az akadémiai szférából, de politikusoktól is rengeteg kérelem érkezett az alkotmánybírósághoz, és ezek alapján döntött a testület.

De ha lennének is, hova jutott ez a világ, hogy azonosíthatatlan véleményformálók javaslatára egy demokratikus választás végeredményét, minden konkrét bizonyíték nélkül megsemmisítenek.

Lassan már oda jutunk, hogy választást sem kell tartani, mert az EU, már előre úgy is tudja az eredményt.