Sok minden változik, de az érdemek, a teljesítmény az maradandó – állapította meg Semjén Zsolt a Magyar Érdemrend és az Érdemkeresztek március 14-i átadásán, hangsúlyozva, hogy a kitüntetettek életműve nemzetmegtartó szolgálat.
A miniszterelnök-helyettes felidézte, mióta ember az ember, az egész történelem folyamán mindig létezett valamilyen kitüntetés a rendkívüli teljesítmények látható értékelésére.
Így volt ez már az antik görögöknél, akik babérkoszorúval jutalmazták a drámaversenyek győzteseit, és a rómaiaknál, akik a katonai eredményeket, a bátorságot különféle szalagokkal és medalionokkal „tették láthatóvá az egész közösség számára”.
– Aztán a középkorban már részletekbe menően és cizellált módon kialakultak a különféle kitüntetési rendszerek, elsősorban a lovagrendeken belül – mondta. Az európai kultúrkörben a legrangosabb állami elismerések a mai napig ezt tükrözik, és jellemzően kereszt formájúak, mint esetünkben a Magyar Érdemkereszt.
Semjén Zsolt emlékeztett: ennek gyökerei a szabadságharcig nyúlnak vissza. A kitüntetés az emigrációban kezdett kikristályosodni, és ezt a 1848-49-es hagyományt vették át 1920-ban Bethlen István és Klebelsberg Kuno javaslatára, folytatták a koalíciós időben, '45 és ''48 között. És természetes volt, hogy 1990-ben Antall József és Szabad György felújította ezt a kitüntetést.
– Az egyes ember szempontjából fontos, hogy érezze, azt a teljesítmény, amit az életében elért és letett a nemzet asztalára, mások is értékelik. Az állam szempontjából fontos, hogy a társadalom visszajelzése alapján a rendkívüli érdemeket, értékeket felismerje és elismerje. A társadalom, a nemzet egészének tekintetében pedig óriási jelentősége van – különösen, ha egy létszámában kis népről van szó – a büszkeségnek, annak az érzésnek, hogy érdemes ehhez a nemzethez tartozni, mert a mi nemzettársaink nagyszerű dolgokat tettek le a nemzet és ezáltal az egyetemes emberiség asztalára – hangsúlyozta a kitüntetések jelentősége kapcsán.
Végül felidézett egy történetet Arany Jánosról, akinek 1867-ben Ferenc József császár és király a Szent István-rend lovagkeresztjét adományozta. A kitüntetést korábban csak főnemeseknek ítélték oda, ezért voltak, akik méltatlankodtak a döntés miatt. Az egyikük a főrendiház ülésén meg is kérdezte Andrássy Gyulától: most már bárki megkaphatja a Szent István-rendet? Andrássy azt felelte: meg tudná mondani excellenciád, hogy Michelangelo korában, hogy hívták a minisztert?
Semjén Zsolt szerint ebben minden benne van. – Benne van az, hogy az érdemek, a teljesítmény, az értékteremtés maradandóak, míg minden más múlandó – jelentette ki, majd megállapította: a kitüntetettek életműve, teljesítménye olyan érték, amely nemzetmegtartó erővel bír, és minden magyar büszkeséget érezhet azért, hogy egy olyan nemzethez tartozik, amelynek tagjai ilyen teljesítményekre voltak képesek.
