Négy évtizeddel a csernobili atomkatasztrófa után a katasztrófa során szétszóródott mikroszkopikus radioaktív részecskék még mindig jelen vannak a környező talajban.
A német Helmholtz-Zentrum Dresden-Rossendorf kutatóintézet tudósai egy új vizsgálatban arra jutottak, hogy ezeknek a részecskéknek egy része a vártnál jóval stabilabb: belső szerkezetük évtizedek múltán is nagyrészt megőrződött, így a radioaktív anyagok egyelőre a részecskéken belül maradhatnak.
Az 1986-os katasztrófa során a reaktor felrobbanása hatalmas mennyiségű radioaktív törmeléket juttatott a környezetbe. A mindössze 8–50 mikrométeres részecskék továbbra is jelentős sugárzást bocsátanak ki, ezért a szennyezett területekre való belépés ma is védőfelszerelést igényel. A kutatók három fő részecsketípust különböztetnek meg: olyanokat, amelyek kémiai és fizikai tulajdonságaikban hasonlítanak az eredeti urán-dioxid üzemanyaghoz, olyanokat, amelyek cirkóniumréteggel olvadtak össze, valamint azokat, amelyek a reaktor grafitmoderátorának tíz napig tartó égése során keletkeztek.
A kutatók hat, a csernobili térségből származó radioaktív részecskét vizsgáltak meg rendkívül precíz röntgendiffrakciós módszerrel. A mintákat egy speciális röntgensugár-nyalábban 2000 különböző szögből elemezték, hogy feltérképezzék kristályszerkezetüket. Az eredmények azt mutatták, hogy a vizsgált részecskékben található nukleáris üzemanyag szerkezete meglepően kevéssé változott az elmúlt negyven év során.
A felfedezés környezetvédelmi szempontból fontos lehet, mivel arra utal, hogy bizonyos radioaktív részecskék hosszú ideig képesek visszatartani a bennük lévő hasadási termékeket, így lassíthatják azok talajba és vízbe jutását. Ugyanakkor a kutatók hangsúlyozzák, hogy a stabilabb szerkezet nem jelenti a szennyezés veszélytelenné válását. A vizsgálat mindössze hat részecskére terjedt ki, két különböző helyszínről, ezért az eredményekből nem lehet következtetni a teljes csernobili szennyezett terület állapotára.
A radioaktív törmelék viselkedését továbbra is nehéz előre jelezni, mivel az egyes részecskék összetétele és ellenálló képessége eltérő. Némelyikük akár hosszú időn át megőrizheti radioaktív anyagait, majd később juttathatja azokat a környezetbe. A kutatók ezért további vizsgálatokat terveznek, hogy pontosabban megértsék a csernobili radioaktív anyagok hosszú távú változásait és környezeti hatásait - írja a ScienceDaily.
