Vincent van Gogh világhírű festménye, a Csillagos éj talán nem csupán a művész képzeletének szüleménye, hanem egy valóban megfigyelt égbolt emlékét is őrizheti.
Egy dél-koreai kutatócsoport új vizsgálata szerint az 1889-ben készült alkotás csillagait, a Holdat és a bolygók elhelyezkedését összevetve arra jutottak, hogy a festményen látható égi jelenségek leginkább az 1889. július 22-e előtti hajnali égbolthoz hasonlíthatnak. Ez az elképzelés megkérdőjelezi a mű keletkezésének hagyományosan elfogadott időpontját, hiszen a művészettörténészek eddig úgy vélték, hogy Van Gogh júniusban festette meg a képet.
A vizsgálatot Elijah Jeong-hyun Kim, egy dél-koreai teleszkópgyártó vállalat vezetője irányította. A kutatók a franciaországi Saint-Rémy-de-Provence környékének korabeli égboltját rekonstruálták, ahol Van Gogh egy elmegyógyintézet lakójaként tartózkodott. Csillagászati számításokkal, történelmi dokumentumokkal és időjárási adatokkal próbálták meghatározni, mikor jelenhetett meg az égen a festményen látható égitestek hasonló együttállása. Megállapításuk szerint 1889. július 22-e hajnalán a fogyó Hold, a ragyogó Vénusz és a Bika csillagképhez tartozó Fiastyúk helyett a Hyadok csillaghalmaza olyan elrendezésben volt megfigyelhető, amely több részletében is emlékeztet a festmény központi csillagcsoportjára. A kutatók szerint az időjárási körülmények is lehetővé tehették, hogy Van Gogh megfigyelje az égboltot.
A Csillagos éj a művész egyik legismertebb alkotása. A festményen örvénylő kék égbolt, ragyogó csillagok, egy fénylő holdsarló, sötét ciprusfák és egy csendes település látható. Van Gogh életének különösen nehéz időszakában, a dél-franciaországi intézetben töltött hónapok alatt dolgozott a képen. Néhány hónappal korábban, Paul Gauguin festővel folytatott konfliktusa után, levágta bal fülének egy részét. A kutatók szerint a festmény csillagászati részletei arra utalhatnak, hogy a művész a valóságban látott jelenségeket is felhasználta az alkotás megtervezésekor.
A kutatás ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a festmény egyetlen éjszaka égboltjának pontos másolata lenne. Van Gogh nem egyszerűen az ablakából figyelte meg a tájat, majd festette le azt változtatás nélkül: a mű egy intézeti műteremben készült, és a művész korábbi vázlataira, emlékeire, valamint alkotói képzeletére is támaszkodott. Elképzelhető tehát, hogy több éjszaka megfigyeléseit ötvözte egyetlen kompozícióban.
José Luis Aragón, a Mexikói Nemzeti Autonóm Egyetem fizikusa, aki korábban szintén tanulmányozta a festményt, érdekesnek és gondosan kidolgozottnak nevezte az új kutatást, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a július 22-i dátum egyelőre csak feltételezés. Más szakértők is vitatják az új elméletet, és arra figyelmeztetnek, hogy a csillagok elhelyezkedése, valamint Van Gogh levelezése nem minden tekintetben támasztja alá a kutatók következtetéseit. A festmény keletkezésének pontos időpontja ezért továbbra sem tekinthető véglegesen tisztázottnak.
A Scientific Reports folyóiratban ismertetett kutatás mindenesetre új szempontból világítja meg Van Gogh művészetét. Ha a feltételezés helyesnek bizonyul, a Csillagos éj nem pusztán egy rendkívüli képzeletű festő látomása lehet, hanem a valódi égbolt megfigyelésének és a művészi átalakításnak különleges találkozása is – írja az Euronews.
