A genetikai elemzések segítettek a tudósoknak közelebb kerülni a rovarszárnyak eredetének megfejtéséhez. Az eredmények arra utalnak, hogy a repülési képesség egyetlen közös őstől származhatott, a szárnyszerkezetbeli különbségek pedig csak az evolúció egy későbbi szakaszában alakultak ki.
A genetikai elemzések segítettek a tudósoknak közelebb kerülni a rovarszárnyak eredetének megfejtéséhez. Az eredmények arra utalnak, hogy a repülési képesség egyetlen közös őstől származhatott, a szárnyszerkezetbeli különbségek pedig csak később alakultak ki – derül ki a tudományos sajtóbeszámolókból.
A kínai Nankingi Tanárképző Egyetem (Nanjing Normal University) munkatársai, a Shiyu Du és Changfa Zhou vezette kutatócsoport 16 kérészfaj genomját elemezte, kiegészítve a mintát további 85 rovarfaj adataival. Összesen 1367 gén összehasonlítása alapján a kutatók 18 evolúciós törzsfaváltozatot vázoltak fel. Ebből 17 esetben az eredmények a kérészek és a szitakötők közötti szoros kapcsolatot mutatták ki.
A további vizsgálatok során kiderült, hogy 757 gén támasztja alá ezt a feltételezést, míg 607 egy alternatív hipotézisre utal. Ezek a megállapítások lehetővé teszik, hogy a kérészeket, valamint az egyenlőtlenszárnyú és az egyenlőszárnyú szitakötőket egyetlen evolúciós csoportba sorolják, elkülönítve őket a többi szárnyas rovartól. Ez a következtetés ráadásul teljes mértékben összhangban áll a szárnyaik anatómiájával is.
Az úgynevezett molekuláris óra technika segítségével a tudósok megbecsülték a modern szárnyas rovarok közös ősének hozzávetőleges megjelenési idejét, amelyet 424 és 399 millió évvel ezelőttre tesznek. Ez az ős valószínűleg a kora devon időszakban élhetett. A kérészek és a szitakötők evolúciós leszármazási vonalai csak később, feltehetően a késő devonban váltak ketté.
A csoportok szétválása után a szárnyszerkezet eltérő módon fejlődött tovább. A szárnyaikat összecsukni képes rovaroknál egy mozgatható elem alakult ki a szárnyak tövénél, ami lehetővé teszi, hogy a szárnyakat szorosan a testükhöz nyomják. A kérészek és a szitakötők ezzel szemben egy merevebb szárnyízületet fejlesztettek ki, amely nagyfokú stabilitást és hatékony repülést biztosított számukra.
A kutatók azonban még nem tekintik teljesen lezártnak a kérdést. Egyes genetikai adatok továbbra is ellentmondanak a fő hipotézisnek, így az evolúciós történet pontosabb rekonstruálásához további vizsgálatokra lesz szükség – írta az Earth.com.
