A klímaváltozás hatására világszerte olyan új ökoszisztémák alakulnak ki, amelyekben korábban egymástól elszigetelten élő növény- és állatfajok kerülnek közös környezetbe.
A Müncheni Műszaki Egyetem kutatói szerint ezek az átalakulások komoly kihívás elé állítják a természetvédelmet, hiszen a megszokott élőhelyek és az ott élő fajok összetétele egyre gyorsabban változik. A kutatók a Nature Climate Change folyóiratban ismertetett tanulmányukban arra figyelmeztetnek, hogy a természet átalakulásának üteme ma már jelentősen meghaladja a korábbi évszázadokban és évezredekben tapasztalt változásokét. Ami korábban hosszú idő alatt ment végbe, az napjainkban akár néhány évtized alatt is megtörténhet.
Az új ökoszisztémák kialakulásának egyik legfontosabb oka, hogy a fajok a változó éghajlati viszonyokhoz alkalmazkodva új területeken jelennek meg, miközben korábbi élőhelyeikről eltűnhetnek. Ennek következtében olyan növény- és állatközösségek jönnek létre, amelyeknek nincs közvetlen történelmi megfelelőjük. A folyamatot a tengerek élővilágában is megfigyelhetjük: az óceánok melegedésével egyes trópusi halak a hűvösebb vizek felé terjeszkednek, ahol korábban más fajok éltek. Eközben a magasabb hőmérsékletre érzékeny korallok visszaszorulhatnak, és helyüket ellenállóbb változatok vehetik át. Mivel a különböző korallok eltérő élőhelyeket biztosítanak a halak számára, a változás nem csupán néhány faj sorsát érinti, hanem az egész ökológiai közösség működését átalakíthatja.
A kutatók szerint a természetvédelem hagyományos megközelítése is felülvizsgálatra szorulhat. A helyreállítási programok gyakran arra törekednek, hogy egy területet visszaállítsanak egy korábbi, történelmileg ismert állapotába: újratelepítsék az egykor ott élő fajokat, helyreállítsák a természetes élőhelyeket, és megőrizzék a veszélyeztetett állatok megszokott életterét. Ez a módszer azonban nem minden esetben lehet eredményes, ha az éghajlat és a környezeti feltételek időközben olyan mértékben megváltoztak, hogy az eredeti fajok már nem képesek életben maradni az adott területen. A múlt állapotának mindenáron történő fenntartása ráadásul esetenként az új, önállóan működő ökoszisztémák kialakulását is akadályozhatja.
A szakemberek ugyanakkor nem azt javasolják, hogy mondjunk le a veszélyeztetett fajok védelméről, vagy minden környezeti változást tekintsünk kedvezőnek. Az új ökoszisztémák ugyanis egyszerre hordozhatnak lehetőségeket és veszélyeket a biológiai sokféleség szempontjából. Ezért minden esetben külön kell megvizsgálni, hogy az adott környezetben milyen beavatkozás segíti leginkább a természet hosszú távú fennmaradását.
Tina Heger, a Müncheni Műszaki Egyetem kutatója arra hívta fel a figyelmet, hogy még a hőmérséklet közeljövőbeli stabilizálódása sem állítaná le azonnal a már megindult ökológiai folyamatokat. A természetnek hosszabb időre lehet szüksége ahhoz, hogy reagáljon a korábbi változásokra, ezért az átalakulások akkor is folytatódhatnak, ha a felmelegedés üteme mérséklődik.
A kutatók szerint a természetvédelemnek ezért nemcsak arra kell összpontosítania, hogy milyen volt egy adott élőhely a múltban, hanem arra is, hogy milyen feltételek között működhet majd húsz, ötven vagy akár száz év múlva. Ehhez figyelembe kell venni az éghajlat várható alakulását, a fajok alkalmazkodóképességét, valamint a környezeti változások társadalmi következményeit is. A tájak és élőhelyek átalakulása ugyanis nem pusztán biológiai kérdés: az emberek számára érzelmi veszteséget és bizonytalanságot is jelenthet, ha megszokott természeti környezetük megváltozik. A szakemberek szerint a jövő természetvédelmi stratégiáinak ezért egyszerre kell szolgálniuk az élővilág fennmaradását és a társadalom alkalmazkodását az új környezeti viszonyokhoz - írja a Nature Climate Change.
