A tibeti hegyekben a kutatók olyan ősi jeget azonosítottak, amely legalább 128 ezer éve folyamatosan fagyott állapotban van.
A Guliya-fennsíkon található jégsapka ezzel a sarki területeken kívül a valaha vizsgált egyik legrégebbi, folyamatosan fagyott jégkészletnek számít. A felfedezés azért különösen jelentős, mert a jégben megőrzött anyagok több mint százezer évvel ezelőtti környezeti és éghajlati viszonyokról árulkodhatnak.
A kutatók két, 1992-ben, illetve 2015-ben fúrt jégmagot vizsgáltak, amelyek egyaránt mintegy 310 méter hosszúak voltak. A jég korának meghatározásához többek között a benne található oxigénizotópokat és apró légbuborékokat elemezték, majd az eredményeket közeli barlangok jól datált cseppköveinek izotópos adataival hasonlították össze. Az elemzés alapján a jég legalább 128 ezer évvel ezelőtt kezdett megfagyni.
A lelet azt is bizonyítja, hogy a térségben a legutóbbi jégkorszakból származó jég maradványai is fennmaradtak. A jégsapka szélétől nagyjából félméternyi mélységből származó minta körülbelül 24 ezer évesnek bizonyult, vagyis még abból az időszakból származik, amikor a legutóbbi jégkorszak tartott. Ez azért fontos, mert a jégkorszak nagyjából 11 700 évvel ezelőtt ért véget, és ezt követően kezdődött a jelenlegi holocén korszak.
Az ősi jég azonban nem csupán a koráról mesél. A jégmagokban olyan kémiai nyomokat is találtak, amelyek segítségével a kutatók a múltbeli éghajlati és légköri eseményeket rekonstruálhatják. Körülbelül 187 méteres mélységben például a berillium-10 és a klór-36 radioaktív izotópok koncentrációjának kiugrását figyelték meg. Ezek az értékek összefüggésbe hozhatók a mintegy 41 ezer évvel ezelőtti Laschamp-eseménnyel, amikor a Föld mágneses mezeje jelentősen meggyengült, így több kozmikus sugárzás érhette el a légkört.
A Guliya-fennsík jege ezért valóságos időablakként szolgálhat a Föld múltjába. A jégbe zárt kémiai és légköri nyomok segítségével a tudósok olyan korszakokról szerezhetnek információkat, amelyekről kevés más közvetlen bizonyíték áll rendelkezésre. A kutatás különösen értékes az éghajlatváltozás megértése szempontjából, hiszen a múlt éghajlati viszonyainak ismerete segíthet pontosabban értelmezni a jelenlegi folyamatokat.
Van azonban egy komoly probléma: éppen az a felmelegedés veszélyezteti ezeket az ősi jégarchívumokat, amelynek kutatásához olyan fontos információkat őriznek. A Guliya térségében és a világ más hegyvidékein is gyorsan olvadnak egyes gleccserek, így fennáll a veszélye annak, hogy a több tízezer vagy akár százezer éve megőrzött éghajlati adatok egy része örökre elveszik. A tibeti jég ugyan nem a Föld legősibb ismert jege – az Antarktiszon már hatmillió éves jégre is találtak bizonyítékot –, de a sarkvidékeken kívül rendkívüli jelentőségű éghajlati archívumnak számít - írj az IFLScience.
