Meglepő eredményeket kaptak a kutatók. A genetikai örökségünk mintegy húsz százaléka egy olyan ősi népességhez vezethető vissza, amelynek pontos kilétét ma sem ismerjük. Ráadásul a rejtélyes ősöktől származó genetikai változatok között az idegrendszer fejlődéséhez és működéséhez kapcsolódó gének is találhatók. Vajon kik voltak ezek az emberek, milyen szerepet játszottak az emberi agy evolúciójában, és hogyan ismerhetjük fel örökségüket saját DNS-ünkben?
Egy új genetikai modell szerint a modern ember elődei több mint egymillió éven át külön fejlődhettek, majd mintegy 300 ezer éve ismét keveredtek. A kutatás az emberi agy fejlődésével kapcsolatban is izgalmas kérdéseket vet fel.
Az emberiség eredete jóval összetettebb lehet, mint azt a hagyományos evolúciós ábrák sugallják. A Cambridge-i Egyetem kutatói 2025 márciusában a Nature Genetics folyóiratban arról számoltak be, hogy a ma élő emberek közös genetikai múltjában két, régóta elkülönült ősi népesség játszhatott szerepet. A számítógépes modelljük szerint az egyik csoport a mai emberi genom ősi eredetének körülbelül 79, a másik pedig 21 százalékához járulhatott hozzá.
Másfél millió évnyi külön fejlődés
Trevor Cousins, Aylwyn Scally és Richard Durbin a ma élő emberek teljes genomszekvenciáit vizsgálta egy cobraa nevű új módszerrel. A modell szerint két ősi népesség mintegy 1,5 millió évvel ezelőtt különült el. Az egyik, A-val jelölt csoport jelentős létszámcsökkenésen mehetett át, majd ismét növekedni kezdett. A B-vel jelölt népesség közben külön fejlődött tovább.
A két csoport körülbelül 300 ezer éve ismét genetikai kapcsolatba kerülhetett. Ez az időszak közel esik a Homo sapiens legkorábbi ismert képviselőinek megjelenéséhez, de a kutatás nem bizonyítja, hogy egyetlen találkozásból született volna meg a modern ember. A kutatók statisztikai mintázatokból következtettek a hosszú őstörténetre, nem pedig egy konkrét, 300 ezer éves csontváz DNS-ét elemezték.
Kik voltak az ismeretlen őseink?
A kisebb genetikai hozzájárulást adó B népesség kiléte továbbra is rejtély. Nem ismert, hogy hol élt, hogyan nézett ki, vagy milyen eszközöket használt. Egyelőre az sem világos, hogy két külön emberfajról vagy egyetlen faj hosszú időre elkülönült csoportjairól van-e szó. A lehetséges kapcsolatok között felmerülhet a Homo erectus, a Homo Heidelbergensis vagy más, még nem azonosított ősi emberi népesség, de egyik megfeleltetés sem bizonyított.
Nem kizárt, hogy a rejtélyes népességhez tartozó fosszíliákat már feltárták, csak egyelőre nem lehet őket összekötni a genetikai modellben kirajzolódó csoporttal. A kutatás ezért nem lezárja, hanem új kérdésekkel gazdagítja az emberi családfáról folyó vitát.
Meglepő kapcsolat az idegrendszerrel
A vizsgálat egyik legérdekesebb eredménye, hogy a B népességhez rendelt genetikai örökség nem egyenletesen oszlik el a genomban. Bizonyos, az idegsejtek fejlődésében, kapcsolódásában és működésében szerepet játszó géncsoportokban a vártnál gyakoribb. Az idegsejtek egymáshoz kapcsolódásával összefüggő egyik génkategóriában például több mint tizenegyszeres feldúsulást mutatott a statisztikai elemzés.
Ez felveti, hogy a régmúltban örökölt változatok szerepet játszhattak az idegrendszer evolúciójában. Nem jelenti azonban azt, hogy agyunk húsz százaléka ettől a népességtől származna, vagy hogy az emberi intelligencia kialakulását neki köszönhetnénk. A kutatás nem azonosította közvetlenül az egyes genetikai változatok pontos hatását az agy működésére.
A természetes szelekció szintén alakíthatta ezt az örökséget. A B csoporthoz köthető genetikai szakaszok ritkábban fordulnak elő a fehérjéket kódoló gének közelében, ami arra utalhat, hogy egyes változatok hátrányosak voltak és idővel visszaszorultak. Mások fennmaradhattak, esetenként akár előnyösek is lehettek.
Mindannyian hordozhatjuk ezt az örökséget
A feltételezett keveredés jóval korábban történt, mint a modern ember későbbi világméretű elterjedése. Ezért a modell alapján nem egyetlen mai földrajzi vagy népességi csoport sajátosságáról, hanem az emberiség közös őstörténetéről van szó. A becsült 79–21 százalékos arány ugyanakkor nem azt jelenti, hogy minden ma élő ember DNS-ének pontosan ugyanaz az ötöde származik a B csoporttól.
A felfedezés különbözik a neandervölgyi és a gyenyiszovai örökségtől. A neandervölgyi eredetű DNS a legtöbb Afrikán kívüli népességben átlagosan mintegy két százalék, míg a gyenyiszovai genetikai hozzájárulás egyes ázsiai és óceániai népességekben jelentős. A most feltételezett keveredés ezeknél sokkal régebbi lehetett.
Látható rajtunk? Kimutatja egy DNS-teszt?
Jelenleg nincs ismert szemszín, arcforma, hajszín, testalkat vagy más külső tulajdonság, amelyből következtetni lehetne a rejtélyes népesség genetikai hozzájárulására. Ugyanígy nem lehet ebből egy ember intelligenciájára, személyiségére vagy viselkedésére következtetni. A vércsoport és a hagyományos vérvizsgálat sem árulja el ezt az ősi származást.
A tudósok teljes genomszekvenciákból és összetett statisztikai modellekből tudnak ilyen régi kapcsolatokat megbecsülni. A kereskedelmi származási DNS-tesztek ma nem képesek megbízhatóan megmondani, hogy egy konkrét ember örökítőanyagának mekkora része származik a feltételezett B népességtől. Ráadásul e csoporthoz egyelőre nincs közvetlenül azonosított ősi DNS-minta, amellyel az eredmények összevethetők lennének.
Új fejezet az emberiség történetében
A modern ember kialakulása minden bizonnyal nem egyetlen, megszakítás nélküli fejlődési vonal története. Ősi népességek különválhattak, vándorolhattak, alkalmazkodhattak, majd újra találkozhattak és genetikai örökségük összekeveredhetett. A cambridge-i eredmény erre a bonyolult múltra kínál új, izgalmas magyarázatot.
A kép azonban még nem végleges. A cobraa egy meghatározott feltételezésekre épülő modell, amellyel más elemzéseket, eltérő időpontokat és összetettebb kapcsolatokat is valószínűsíthetnek. A genetikai következtetéseket további kutatásoknak, valamint új régészeti és őslénytani bizonyítékoknak kell megerősíteniük.
Az egyik legérdekesebb lehetőség mégis az, hogy ismeretlen őseink nyomait nem csupán a föld mélyén, hanem saját örökítőanyagunkban is kereshetjük. A tudomány következő nagy kérdése, hogy kik voltak ők és pontosan mit örököltünk tőlük?
