Tudomány
Hogyan tehetjük személyre szabottá a rákkezelést?
A sejtek belső tárolási mechanizmusának feltérképezése segíthet optimalizálni a terápiát és csökkenteni a rezisztenciát
A daganatterápia egyik legnagyobb kihívása, hogy ugyanaz a kezelés eltérő eredményeket hozhat különböző pácienseknél. A Nature Communications folyóiratban megjelent kutatásban egy több tudományterületet átfogó csapat – élén Louise Fets kutatóval – azt vizsgálta, hogyan oszlanak el az úgynevezett PARP-gátlók a petefészekdaganatokban.
A korszerű képalkotó eljárásokkal végzett vizsgálatok kimutatták, hogy ezek a gyógyszerek felhalmozódhatnak a sejtekben található lizoszómákban – olyan apró struktúrákban, amelyek „újrahasznosító központként” működnek. Ez a felhalmozódás lehetővé teszi, hogy a hatóanyag raktározódjon, majd idővel fokozatosan szabaduljon fel, ami jelentősen befolyásolja a kezelés hatékonyságát.
Nem mindegy, hova jut a gyógyszer
Az elmúlt években a rákkezelések jelentős fejlődésen mentek keresztül, és sok beteg kilátásai javultak. A petefészekrák esetében a PARP-gátlók kulcsszerepet játszanak ebben. Ennek ellenére nem minden beteg reagál jól, és egyeseknél idővel rezisztencia alakul ki.
Ahhoz, hogy egy kezelés működjön, a gyógyszernek elegendő mennyiségben kell felhalmozódnia a daganatsejtekben. A tudósok azonban még mindig nem értik teljesen, hogyan oszlanak el ezek a hatóanyagok a daganaton belül.
A kutatás rávilágít: nemcsak az számít, hogy a gyógyszer eljut-e a tumorhoz, hanem az is, hogyan terjed szét azon belül, sőt az egyes sejtekben is.
A vizsgálathoz a kutatók petefészekdaganatokból származó, laboratóriumban életben tartott szövetrészeket használtak, és ezekben követték nyomon a gyógyszerek mozgását.
Látványos különbségek ugyanazon daganaton belül
A kutatócsoport tömegspektrometriás képalkotással részletes térképeket készített arról, hol halmozódnak fel a gyógyszermolekulák. Ezt génaktivitási elemzéssel kombinálták, így össze tudták hasonlítani a magas és alacsony gyógyszerkoncentrációjú területeket.
Az eredmények jelentős eltéréseket mutattak: ugyanazon daganaton belül is nagy különbségek voltak a hatóanyag eloszlásában, és a betegek között is eltérő mintázatok jelentek meg, még azonos dózis mellett is.
A lizoszómák kulcsszerepe
A kutatók szerint a jelenség egyik kulcsa a lizoszómák működése. Egyes PARP-gátlók ezekbe a sejten belüli „raktárakba” kerülnek, ahol felhalmozódnak, ahelyett hogy egyenletesen oszlanának el.
Ez azt eredményezi, hogy a gyógyszer mintegy belső tartalékként viselkedik: lassan szabadul fel, így egyes sejtek nagyobb dózist kapnak, míg mások jóval kevesebbet.
Nem minden gyógyszer viselkedik így: a kutatás szerint például a rucaparib és a niraparib érintett ebben a folyamatban, míg az olaparib nem.
A személyre szabott kezelés felé
A PARP-gátlókat már ma is széles körben alkalmazzák petefészek-, emlő- és prosztatarák kezelésében, és számos más daganattípus esetében is vizsgálják őket.
A kutatók szerint annak jobb megértése, hogyan raktározódnak és oszlanak el ezek a gyógyszerek a sejtekben, hozzájárulhat a személyre szabott kezelések fejlesztéséhez, és csökkentheti a rezisztencia vagy a kiújulás kockázatát.
A cél az, hogy a jövőben a daganatok molekuláris jellemzői alapján lehessen meghatározni a leghatékonyabb terápiát minden egyes beteg számára.
Mi következik?
A vizsgálatot laboratóriumi körülmények között, a szervezeten kívül fenntartott daganatszöveteken végezték. A valóságban a gyógyszerek a véráramon keresztül jutnak el a tumorhoz, ahol az erek rendezetlen szerkezete tovább növelheti az egyenetlen eloszlást.
A jövőbeni kutatások állatmodellek és nagyobb betegcsoportok bevonásával vizsgálják majd, hogyan hat egymásra a gyógyszereloszlás, a daganat szerkezete és a sejten belüli raktározás – különösen a kiújult daganatok esetében.
