Tudomány
Kiderül végre, milyen alakú a Naprendszer
Ügyes trükkel oldja meg a problémákat a NASA

Bár nyilvánvalóan a Naprendszerben élünk, annak pontos kiterjedése és formája mindmáig számos rejtélyt tartogat. A minket körülvevő teret helioszférának nevezzük: ez az a buborék, ahol a Napból kiáramló részecskék dominálnak, ám ezen túl már a csillagközi tér a meghatározó. Az új mérések segíthetnek tisztázni, miként formálódik a Naprendszer alakja a külső erők hatására.
A Naprendszer alakja: ügyes trükkel oldja meg a problémákat a NASA
Az IMAP űrszonda a Földtől mintegy 1,5 millió kilométerre, az úgynevezett L1 Lagrange-ponton állt pályára, közvetlenül a Nap irányában. Ez egy gravitációs szempontból különlegesen stabil pont, ahol az űreszköz a Földdel szinkronban, egy év alatt kerüli meg a Napot. Bár furcsának tűnhet, hogy a centrum közeléből vizsgálják a széleket, a technológia kulcsa a részecskék megfigyelésében rejlik.
Amikor a Napból érkező napszél óriási sebességgel beleütközik a csillagközi anyagba, úgynevezett nagy energiájú semleges atomok (ENA-k) keletkeznek. Az IMAP ezeket a visszapattanó részecskéket érzékeli, hasonlóan ahhoz, ahogy a denevérek tájékozódnak a visszhang alapján.
Ebből a „kozmikus visszhangból” a kutatók képesek lesznek modellezni, hogy pontosan milyen a Naprendszer alakja, és hogyan torzul a Nap aktivitásának függvényében.
Nem kell áttörnie a Naprendszer határát, hogy megismerjük a valóságot
Az űrszonda nem csak a tudományos kíváncsiságot szolgálja ki. Mivel az L1 pontból akadálytalanul látja a központi csillagunkat, az IMAP képes lesz figyelni azűridőjárást is. Ha veszélyes sugárzás indulna a Föld felé, az eszköz akár 30 perccel azelőtt riasztást küldhet, hogy a részecskék elérnék bolygónkat.
A küldetés kezdete a szakemberek szerint is kiválóan sikerült.
Egyszerűen megdöbbentő, hogy már az első pár hét megfigyelései során ilyen tiszta adatokat látunk”
– nyilatkozta lelkesen David McComas, a Princeton Egyetem professzora, a misszió vezetője.
Eddig mindössze két emberi eszköz, a Voyager–1 és a Voyager–2 jutott ki a csillagközi térbe, áttörve a Naprendszer határát jelző "tűzfalat". Ezek azonban csak egy-egy ponton tudtak méréseket végezni. Az IMAP ezzel szemben átfogó, 360 fokos képet ad majd arról, hogy valójában milyen a Naprendszer alakja.
