Ez a vírus 2500 éve él az emberekben

A HHV-6B a gyermekek körülbelül 90%-át megfertőzi két éves korukra, legismertebb hatása a rózsahimlő (vagy „hatodik betegség”), ami a leggyakoribb lázas görcsök oka kisgyermekeknél. A HHV-6A közeli rokonaként a herpeszvírusok széles körébe tartozik, amelyek általában enyhe korai fertőzést okoznak, majd életük végéig lappanganak a szervezetben.

A vírusokat különlegessé teszi az a képességük, hogy genetikai anyagukat emberi kromoszómákba tudják beilleszteni. Ez lehetővé teszi számukra, hogy hosszú időn keresztül inaktívak maradjanak, és ritka esetekben szülőről gyermekre öröklődjenek az emberi genom részeként. Ma a népesség körülbelül 1%-a hordozza ezeket az örökölt vírusmásolatokat. Bár a tudósok régóta sejtették, hogy ezek az integrációk nagyon régen történtek, közvetlen genetikai bizonyíték eddig hiányzott.

Vírus-DNS keresése ősi emberi maradványokban

Az ehhez szükséges bizonyíték felkutatására egy nemzetközi kutatócsoport, a Bécsi Egyetem és a Tartu Egyetem vezetésével, a Cambridge-i Egyetem és a University College London kutatóival együtt közel 4000 emberi csontvázmintát elemeztek európai régészeti lelőhelyekről. A nagy adatbázisból a csapat sikeresen azonosított és rekonstruált tizenegy ősi herpeszvírus-genomot.

A legidősebb genom egy fiatal lányhoz tartozott, aki a vaskori Olaszországban élt (i. e. 1100–600). A többi minta széles földrajzi és időbeli skálát ölelt fel. Mind a HHV-6A, mind a HHV-6B kimutatható volt középkori maradványokban Angliából, Belgiumból és Észtországból, míg a HHV-6B ősi mintákban Olaszországból és korai történelmi Oroszországból is előkerült. Több angliai egyén örökölt formában hordozta a HHV-6B-t, így ők a legrégebben ismert, kromoszómába integrált emberi herpeszvírus esetek. A belga Sint-Truiden lelőhely kiemelkedett, itt találták a legtöbb esetet, és bizonyítékot, hogy mindkét vírusfaj ugyanabban a közösségben keringett.

„Bár a HHV-6 az emberi populáció majdnem 90%-át fertőzi meg életük során, mindössze körülbelül 1% hordozza a vírust minden sejtjében, örökölt formában. Ezek az esetek a legvalószínűbben azonosíthatók ősi DNS alapján, ezért a vírus szekvenciák felkutatása rendkívül nehéz” – mondta a kutatás vezetője, Meriam Guellil, a Bécsi Egyetem Evolúciós Antropológia Tanszékéről. „Adataink alapján a vírusok evolúciója most már több mint 2500 évre visszavezethető Európában, az i. e. 8–6. századtól napjainkig.”

Évezredeken át öröklődő vírus-integrációk

Az ősi genomok rekonstruálásával a kutatók képesek voltak meghatározni, hova integrálódtak a vírusok az emberi kromoszómákba. A modern genetikai adatokkal összehasonlítva kiderült, hogy egyes integrációk több ezer évvel ezelőtt történtek, és generációkon keresztül öröklődtek.

Az elemzés azt is kimutatta, hogy a HHV-6A és HHV-6B különböző evolúciós utat követtek. Az egyik vírus, a HHV-6A, idővel elvesztette az integrálódás képességét, ami arra utal, hogy az emberi gazdaszervezettel való kölcsönhatása az evolúció során változott.

Modern egészségügyi összefüggések és ősi eredet

„A HHV-6B egy példányának hordozása a genomodban összefüggésbe hozható angina és szívbetegséggel” – mondja Charlotte Houldcroft, a Cambridge-i Egyetem Genetikai Tanszékéről. „Tudjuk, hogy ezek az örökölt HHV-6A és B formák ma az Egyesült Királyságban gyakoribbak, mint Európa többi részén, és ez az első bizonyíték az ősi brit hordozókra.”

Új ablak a vírus és az ember koevolúciójába

Az ősi HHV-6 genomok felfedezése az első időpecsételt genetikai bizonyíték arra, hogy a vírus és az ember hosszú távon együtt fejlődött. Ugyanakkor rámutat arra is, hogy az ősi DNS segítségével a fertőző betegségek mély történetét is feltárhatjuk, és hogy a rövid életű gyermekbetegségek hogyan válhatnak idővel az emberi genom részévé.

Bár a HHV-6A és 6B-t csak az 1980-as években azonosították, a kutatás visszavezeti jelenlétüket a vaskorig. „A modern genetikai adatok alapján a HHV-6 az emberrel együtt fejlődhetett, amióta kivándoroltunk Afrikából” – mondja Guellil. „Ezek az ősi genomok most az első konkrét bizonyítékot adják a vírusok jelenlétére az emberi múlt mély rétegeiben.”