Apu-anyu egyként mutat

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 1979-ben indította el „Év madara” programját, melynek célja a természetvédelmi problémákkal érintett fajok vagy madárcsoportok társadalmi szintű bemutatása - írta lapunkhoz eljuttatott közleményében a szervezet. Mint közölték, a több mint négy évtizede futó akció legutóbbi állomásaként a lakossági internetes szavazást az énekes rigó (Turdus philomelos) nyerte.

A fekete rigónál kisebb, a hím és a tojó egyforma: felül olívbarna színezetűek, fehéres torokkal, a begy, a mell és a testoldalak sárgásfehér alapon barna foltokkal csíkozott. A szárny és a farok tollai sötét olajbarnák, a repülés közben láthatóvá váló alsó szárnyfedők sárgásak. A faj egyik legjellegzetesebb tulajdonsága a hímek európai viszonylatban is az egyik legszebbnek számító éneke. Eurázsiában őshonos, de a korai európai bevándorlókkal a faj eljutott Ausztráliába és Új-Zélandra is.

Hazánkban általánosan elterjedt, a fekete társa után a második leggyakoribb rigófajunk. Eredeti élőhelyét a dús aljnövényzetű lomb- és elegyes, valamint a fenyőerdők jelentik, de az elmúlt néhány évtizedben már idehaza is elkezdődött a faj településekre költözése, így mind gyakrabban találkozhatunk velük a kertekben és parkokban is. Gerincteleneket, földigilisztát és ízeltlábúakat, köztük sok hernyót is fogyaszt. A házas csigákat gyakran ugyan azon a kemény felületen, többnyire kövön töri fel - utóbbi neve „rigóüllő". Évente kétszer is költ.

Az énekes rigó világ-, európai, és 342 000-357 000 párra becsült magyarországi állománya is stabil-növekvő tendenciát mutat. Az európai, észak-afrikai és közel-keleti mediterráneumot célzó vonulása miatt ezt a fajt is érinti a térségben még mindig élő hagyományt jelentő, évente mintegy 25 milliósra becsült madárbefogás- és vadászat.