Mindig van hely a desszertnek, ez tudományos tény

Ez az érzés messze nem képzeletbeli, hanem egy sor fiziológiai és pszichológiai folyamatot tükröz, amelyek együttesen teszik a desszertet egyedülállóan vonzóvá, még akkor is, ha a főétel már a telítettség érzését kelti.

A legjobb kiindulási pont maga a gyomor. Sokan úgy képzelik el, mint egy fix méretű zsákot, amely folyamatosan telik, amíg már nem fér bele több, mintha egy újabb falat túlcsordulást okozna.

A valóságban a gyomor úgy van kialakítva, hogy kinyúlik és alkalmazkodik. Amikor elkezdünk enni, „gyomoralkalmazkodás” következik be: a sima izom ellazul, így extra kapacitást teremt anélkül, hogy jelentősen megnövekedne a nyomás.

Döntő fontosságú, hogy a puha és édes ételek nagyon kevés mechanikai emésztést igényelnek. A nehéz főétel a gyomor felfúvódását okozhatja, de egy könnyű desszert, például fagylalt vagy mousse, alig terheli meg a gyomrot, így az tovább ellazulhat, hogy helyet teremtsen.

Hedonikus éhség

Az édesség elfogyasztásának vágya nagy részben az agyból ered, konkrétan a jutalom és az örömért felelős idegpályákból. Az étvágyat nem kizárólag a fizikai éhség szabályozza. Létezik még a „hedonikus éhség” is, azaz az a vágy, hogy valamit azért együnk, mert élvezetes vagy megnyugtató.

Az édes ételek különösen hatásosak ebben a tekintetben. Aktiválják az agy mezolimbikus dopamin rendszerét, fokozva az evés iránti motivációt és ideiglenesen gyengítve a teltségérzetet jelző jeleket.

Egy kielégítő főétel után a fiziológiai éhség megszűnhet, de a cukros édességre való várakozás külön, jutalomvezérelt vágyat kelt az evés folytatására.

Egy másik mechanizmus a érzékszerv-specifikus jóllakottság. Ahogy eszünk, agyunk reakciója a tányéron lévő ízekre és textúrákra fokozatosan csökken, így az étel kevésbé érdekes lesz. Egy másik ízprofil – valami édes, fanyar vagy krémes – bevezetése felfrissíti a jutalomreakciót.

Sok ember, aki őszintén úgy érzi, hogy nem tudja befejezni a főételt, hirtelen rájön, hogy „még egy kis pudingot meg tudna enni”, mert a desszert újdonsága újra felkelti az étkezési motivációját.

A desszertek a bélbe jutásuk után is másképp viselkednek. A fehérje- vagy zsírtartalmú ételekkel összehasonlítva a cukros és szénhidrátalapú ételek gyorsan kiürülnek a gyomorból, és viszonylag kevés korai lebontást igényelnek, ami hozzájárul ahhoz a benyomáshoz, hogy könnyebben elfogyaszthatók, még akkor is, ha már tele vagyunk.

Az időzítés is szerepet játszik. A teltségérzetet keltő bél-agy jelátvitel nem reagál azonnal.

Az olyan hormonok, mint a kolecisztokinin, a GLP-1 és a peptid YY fokozatosan emelkednek, és általában 20-40 perc alatt alakul ki tartós teltségérzet. Sokan még mielőtt ez a hormonális változás teljes hatást gyakorolna, döntést hoznak a desszertről, így a jutalomrendszernek teret adva a viselkedés befolyásolására.

Az éttermek, tudatosan vagy sem, gyakran ebben az időintervallumban kínálják a desszertet.

Ezekre a biológiai folyamatokra ráépül a társadalmi kondicionálás hatása. Sok ember számára a desszert ünnepléssel, nagylelkűséggel vagy kényelemmel társul. Gyerekkorunktól kezdve megtanuljuk, hogy a finomságnak vagy az ünnepi étkezések természetes részének tekintsük.

A kulturális és érzelmi jelzések már az étel megérkezése előtt kiválthatják az előre várt örömöt. A tanulmányok következetesen azt mutatják, hogy az emberek többet esznek társasági helyzetekben, amikor az étel ingyenesen elérhető, vagy különleges alkalmakkor – mind olyan helyzetekben, amikor általában desszert is szerepel.

Tehát legközelebb, amikor valaki azt állítja, hogy már túl tele van ahhoz, hogy még egy falatot egyen, de valahogy mégis van helye egy szelet tortának, nyugodjon meg: nem viselkedik következetlenül.

Egyszerűen csak a emberi test egy teljesen normális és meglehetősen elegáns tulajdonságát tapasztalja meg - írja a ScienceAlert.