A kék szem mindig különleges figyelmet keltett. Az újabb tudományos magyarázat szerint azonban nem a festékanyag (pigment) miatt kék. Ellenkezőleg: a szem kék árnyalata optikai trükk, amely a fény jellegzetes szóródásából születik.
Az írisz – a szem színes része – nagyon kevés melanint tartalmaz a kék szeműeknél. A melanin a barna és fekete árnyalatokért felelős pigment. Mivel kevés van belőle a kék szeműek íriszének elülső rétegében, a beérkező fény zöme nem nyelődik el, hanem szóródik.
És itt jön a trükk: a finom kollagénrostok és mikroszerkezetek a rövidebb hullámhosszú, kék fényt hatékonyabban szórják vissza felénk (Tyndall- vagy Rayleigh-szórás). Ezért látjuk a szemet kéknek – noha valójában nincs „kék” festékanyag benne. Hasonlóan ahhoz, ahogy az égbolt is kéknek látszik, pedig nincs benne kék pigment – írja az Origo.
A szemszín mögött húzódó genetika is izgalmas. A kék szemhez gyakran a HERC2 és az OCA2 gének környékén található szabályozó variánsok kapcsolódnak. Ezek nem kék festéket kódolnak, hanem azt befolyásolják, mennyi melanin termelődik az íriszben.
Kevesebb melanin, erősebb fényszórás, látványosabb kék. Ráadásul a populációgenetikai vizsgálatok szerint a kék szem viszonylag fiatal jelenség az emberi evolúcióban. Egy ősi, Európában elterjedt variáns lehetett a kiindulópont, amely fokozatosan vált gyakoribbá.
Gyakori tapasztalat, hogy a kék szem bizonyos fényekben zöldesbe fordul. Ennek oka a szemszín „rétegzett” természete. Ha az íriszben valamivel több a melanin – különösen a sárgás-vöröses tónusú feomelanin –, a fényszóródás és a pigment finom kombinációja zöld árnyalatot adhat. Így jön létre a zöld szem, a kék és a barna közötti „átmenet”.
Eközben a környezet is számít. A ruházat színe, a fény hőmérséklete, sőt még a smink is befolyásolhatja, hogyan észleljük a szemszínt. Ezért tűnhet ugyanaz a szem egyik nap hűvösen kéknek, máskor pedig melegebben zöld tónusúnak.
