Leonardo da Vinci festményén egy apró részletet figyelmen kívül hagytak

Ez a kép az emberi test ideális arányainak koncepcióját ábrázolta, ötvözve a művészetet az anatómiai ismeretekkel és a matematikával. Ehhez Vitruvius eredményeit használta fel, és a legújabb elemzések nagyon meglepő információkat hoztak a képpel kapcsolatban. A mögötte álló szakértő szerint da Vinci olyan matematikai arányokat használt, amelyeket hivatalosan csak a 19. században írtak le.

Pedig a Vitruvianus homo több évszázaddal korábban, 1490 körül készült. A festményről szóló hírek szerzője Rory Mac Sweeney, aki felhívta a figyelmet a festett alak ágyékára. Ott egy egyenlő oldalú háromszöget vett észre. Ez egy nagyon fontos részlet, amely valószínűleg újabb bizonyíték a híres olasz tudós zsenialitására.

Az említett Vitruvius azt állította, hogy az ideális emberi testnek egy körbe és egy négyzetbe kell illeszkednie, ami meglehetősen szokatlan volt, ha figyelembe vesszük az ókori építész szakmáját. A 15. század végén Leonardo da Vinci úgy döntött, hogy bemutatja ennek a koncepciónak az alapjait, és egy férfi alakját írt be egy körbe és egy négyzetbe.

Bizonyára látták már ezt a képet, de érdemes felidézni a lényegét. A négyzetben az ember kereszt alakban áll, lábai közel vannak egymáshoz. A körben viszont másképp áll: az alsó végtagok szélesre vannak terpeszbe állítva, míg a felső végtagok magasabbra vannak emelve, mint az első pozícióban. Az egyik elmélet szerint a művész ebben az esetben a aranymetszés elvét alkalmazta, de nem minden szakértő ért egyet ezzel.

A legújabb vélemény a témában a Journal of Mathematics and the Arts című folyóiratban jelent meg, számol be a focus.pl. A publikáció szerzője azt sugallja, hogy a 15. századi festmény rejtélyének megoldásának kulcsa egy, a lágyék területén elrejtett részletben rejlik. Miről van szó? Sweeney szerint, ha a férfi szétnyitja a lábait és annyira felemeli a kezét, hogy kinyújtott ujjai a feje tetejének vonalát érintik, akkor a lábai közötti tér egyenlő oldalú háromszög lesz.

A kutatók kiszámították, hogy a férfi lábainak távolsága és a köldökének magassága körülbelül 1,64:1,65 arányban áll egymáshoz. Ez azért érdekes, mert a hivatalosan elfogadott, 1917-ben megállapított érték pontosan 1,633. Sweeney figyelmét erre a kérdésre az fogorvosi szakmája hívta fel. Ezen a területen megjelenik a Bonwill-háromszög, amely meghatározza az állkapocs optimális elhelyezkedését, és szintén 1,633-as arányt ad.

Sweeney szerint az emberi állkapocs a mechanikai hatékonyságot maximalizáló geometrián alapul, és ez a négyzetarány az egész testünkben előfordulhat. Ez azt jelentené, hogy az emberi anatómia a geometria törvényei szerint fejlődött. Ezek olyan univerzálisak, hogy az egész univerzumban biztosítják az optimális térbeli elrendezést. Leonardo da Vinci nyilvánvalóan azonosította ezt az univerzális elvet, amikor megrajzolta a Vitruvianus ember című művében.