Amikor 1940. november 14-én német bombázók pusztították Coventryt, a Szent Mihály-székesegyház középkori üvegeinek megmentett darabjai már biztonságban voltak. Harminc faládában vitték el őket. Mintegy tizenkétezer töredékük most új nyilvántartást kapott, és novemberben egy válogatás digitálisan is megtekinthető.
Egy arc, egy címer, egy imára kulcsolt kéz: néha ennyi marad egy hatalmas templomablakból. Coventry üvegein azonban ezek az apró részletek is elegendők ahhoz, hogy megsejtsük, milyen gazdag képi világ vette körül a középkor hívő emberét.
A nagyrészt 15. századi gyűjtemény darabjain Krisztus szenvedéstörténetének jelenetei, apostolok és szentek szerepelnek. Különösen érdekesek a térdelő világi adományozók: férfiak és nők, akik az ablakok létrejöttét támogatták. A színes üveg így azokról is mesél, akik fizettek érte, és saját alakjukat is belefoglaltatták a templom történetébe.
A munkákat John Thornton coventryi üvegfestőhöz kötik, akinek nevéhez a yorki székesegyház híres keleti ablaka is kapcsolódik. A részletek kivételes mesterségbeli tudást mutatnak. Egyes ékkődíszek ábrázolásához például az üveg felületét megmunkálták, majd külön színes betétet illesztettek bele. A látvány mögött hosszadalmas, kényes munka állt.
A töredékek története azonban nem a második világháborúval kezdődött. Az ablakokat már a reformáció idején megrongálták. A megmaradt részeket később új elrendezésekbe foglalták. Az eredeti jelenetek darabjai más részletekkel kerültek egymás mellé. Mire elérkezett a légitámadások kora, a középkori örökség már régóta egy óriási kirakóshoz hasonlított.
Az üvegeket a háborús veszély miatt kiszerelték, ládákba csomagolták, és a Stratford-upon-Avon közelében fekvő Hampton Lucy lelkészlakának pincéjébe szállították. Ott maradtak 1957-ig. Miközben Coventryben a székesegyház tetőzete elpusztult, a megmentett üvegek túlélték a bombázást.
A romokat később megőrizték, mellettük pedig új székesegyház épült, amelyet 1962-ben szenteltek fel. A pusztítás emléke Coventryben összekapcsolódott a megbékélés gondolatával. Elszenesedett tetőgerendákból keresztet formáltak; a romos szentély falára az „Atyám, bocsáss meg” felirat került.
Az üvegek gondozása kevésbé látványos, de ugyancsak kitartó munkát kívánt. A World Monuments Fund és a székesegyház együttműködésének korábbi szakaszában már dokumentálták és konzerválták a gyűjteményt. A most lezárult munkával új tárolószekrényekbe helyezték az anyagot, a tálcákat azonosítóval látták el és lefényképezték, így digitális leltár készült.
Nem tizenkétezer darab állandó internetes kiállítása nyílt meg, hanem novemberben, korlátozott ideig egy válogatás érhető el a Bloomberg Connects alkalmazásban. A tartós digitális archívum kialakítása további cél. Az eredeti töredékek túl sérülékenyek a közönség előtti fizikai bemutatáshoz.
A megmentés tehát nem ért véget azzal, hogy a ládákat leeresztették a pincébe. Folytatódik a gondos tárolással, a fényképezéssel és azzal, hogy valaki újra felismer egy arcot a színes darabok között. A fény ma már nem az eredeti ablakokon érkezik. A középkori mesterek alakjai mégis visszanéznek ránk.
