Rendkívüli régészeti felfedezést tettek Pompejiben, ahol a kutatók egy közel kétezer éve lezárt szekrény maradványait tárták fel. A bútorban pénzérméket, kozmetikai eszközöket, főzőedényeket és gyermekekhez köthető amuletteket találtak, amelyek különösen személyes betekintést engednek az ókori rómaiak mindennapjaiba.
A szekrény egy lakóházban került elő, a Via dell’Abbondanza mentén, Pompeji egyik főutcáján. A várost Kr. u. 79-ben temette maga alá a Vezúv kitörése, a vulkáni hamu pedig számos épületet és használati tárgyat megőrzött az utókor számára. Bár a szekrény fából készült részei elkorhadtak, a régészek a töredékek és a vulkáni üledékben fennmaradt lenyomatok alapján rekonstruálni tudták eredeti formáját.
A leletegyüttes egyik legkülönlegesebb darabja legalább 24 apró, csontból, üvegpépből, terrakottából és hegyikristályból készült tárgy. Ezek egy úgynevezett crepundia nyaklánc részei lehettek, amelyet a római gyermekek gyakran viseltek. A kis amulettek között kezek, lábak, tobozok, szőlőfürtök, valamint Bes és Mercurius istenségek ábrázolásai is szerepelnek.
Bes eredetileg egyiptomi védelmező istenség volt, akit a görög-római világban is tiszteltek, különösen az otthon, az anyák és a gyermekek oltalmazójaként. Mercurius a kereskedelem, az utazók és a kommunikáció istene volt, akit a jóléttel és a szerencsével is összekapcsoltak. Az ilyen nyakláncok nemcsak védelmező amulettként szolgálhattak, hanem mozgás közben csörgő hangot is adtak. Egyes darabokat felnőttkorukban is megőrizhettek tulajdonosaik, gyermekkori emlékként.
A régészek egyelőre nem tudják megállapítani, hogy a nyaklánc egy, a házban élő gyermeké volt-e, vagy egy felnőtt őrizte meg emléktárgyként. Gabriel Zuchtriegel, a Pompeji Régészeti Park igazgatója szerint a leletek közelebb hozzák a kutatókat az egykori lakók mindennapi életéhez, még akkor is, ha személyazonosságuk nem ismert.
A szekrényben praktikus háztartási eszközök is előkerültek: bronzból, kerámiából és üvegből készült edények, főzőeszközök, csipeszek, valamint egy kis üvegtartó, amelyben egykor parfümöt vagy kenőcsöt tárolhattak. Egy füstölő is előkerült, továbbá egy fadoboz, amely ólomsúlyokat tartalmazott. Ezek arra utalhatnak, hogy a háztartás valamelyik tagja kereskedelmi tevékenységet folytatott.
A kutatók egy kis fonott tárolóban 38 bronzérmét is találtak. A pénz, a hétköznapi használati tárgyak és a személyes emlékek együttese arra utalhat, hogy a lakóknak a Vezúv kitörésekor nem volt lehetőségük összegyűjteni és magukkal vinni értékeiket.
A ház központi helyen fekszik, és a területen talált feliratok alapján Cornelius Maximus nevű férfihoz köthető, bár nem bizonyítható, hogy ő lakott benne a kitörés idején. Az épület homlokzatát már 1912-ben feltárták, a mögötte található helyiségeket azonban csak a közelmúltban kezdték részletesen vizsgálni egy átfogó állagmegóvási és restaurálási projekt keretében.
A feltárás egy egészen hétköznapi részletet is felszínre hozott: egy magasabban tárolt amforában két fiatal egér töredékes csontvázát találták meg. Ez arra emlékeztet, hogy a kártevők az ókori városi életnek is ugyanúgy részei voltak, mint napjainkban.
A felfedezés jelentősége nem csupán a tárgyak korában rejlik. A szekrény tartalma az ókori Pompeji lakóinak munkájáról, személyes szokásairól, vallási hiedelmeiről és gyermekkori emlékeiről árulkodik, megőrizve a mindennapi élet apró részleteit a Vezúv pusztító kitörése után is.
