Egy lengyelországi középkori temető különös sírjai arról árulkodnak, hogy az emberek egykor komolyan tartottak attól, hogy a halottak visszatérhetnek a sírból.
A Lengyelország északnyugati részén található Drawsko település mellett fekvő Drawsko 1 temetőben a 17–18. századra datálható sírok között több olyan temetkezést is feltártak, amely szokatlan módon akadályozta meg a halottak „visszatérését”.
A temetőt már 1929 óta kutatják, a komolyabb régészeti vizsgálatok azonban a 2000-es évek végén kezdődtek. 2008 és 2012 között összesen 285 emberi csontvázat találtak, amelyek közül hatot különleges, úgynevezett „deviáns” temetésben helyeztek el. Az egyik csontváz nyaka körül sarlót találtak, egy másiknak nagy követ helyeztek az álla vagy torka alá, egy harmadik esetben pedig szöget ütöttek a gerincbe. Öt sírban sarlót alkalmaztak, a nyakhoz vagy a hashoz helyezve. A kutatók szerint ezek célja az lehetett, hogy ha az elhunyt megpróbálna felkelni, a sarló levágja a fejét vagy felnyissa a hasát.
A különös temetkezési szokások hátterében a korszak természetfeletti hiedelmei állhattak. Kelet-Európában elterjedt volt az a képzet, hogy a lélek és a test a halál után különválik, és a lélek egy ideig még bolyonghat. Bár a legtöbb halottat nem tartották veszélyesnek, bizonyos emberektől féltek, hogy vámpírként térhetnek vissza. A sírokban talált kövek, sarlók és egyéb akadályok ezért valószínűleg mágikus-védelmi célt szolgáltak: biztosítani akarták, hogy az elhunyt semmiképpen ne tudjon visszatérni az élők közé.
Érdekes módon azonban a régészeti bizonyítékok nem támasztják alá egyértelműen, hogy ezeket az embereket kívülállóként kezelték volna. A fogzománc izotópvizsgálatai arra utalnak, hogy helyi származásúak lehettek, vagyis nem feltétlenül idegenek kerültek ilyen különleges temetésbe. A csontokon ráadásul nem találtak olyan sérüléseket, betegségekre vagy súlyos stresszre utaló nyomokat, amelyek magyarázatot adhatnának a közösség félelmére. A kutatók szerint ugyanakkor egy olyan fertőző betegség, például a kolera sem zárható ki, amely nem hagy feltétlenül nyomot a csontokon. A korabeli közösségekben az is előfordulhatott, hogy egy járvány első áldozatát különösen veszélyesnek tartották a halál utáni visszatérés szempontjából.
A régészek ezért egyelőre nem tudják pontosan, miért éppen ezt a hat embert temették el ilyen szokatlan módon. Az azonban világosan látszik, hogy a sírokban alkalmazott módszerek mögött erős félelem húzódhatott meg. A Drawsko 1 temető különleges sírjai így nemcsak a középkori halottak temetkezési szokásairól, hanem az élők hiedelmeiről és félelmeiről is fontos információkat őriznek. A leletek azt mutatják, hogy a vámpíroktól való félelem nem csupán legendákban létezett: bizonyos közösségek a halottak sírba zárásával és különleges rítusokkal próbálták biztosítani, hogy azok valóban ott is maradjanak - írj az IFLScience.
