Göbekli Tepe, a mai Törökország területén található, mintegy 11 600 éves régészeti lelőhely újabb ásatásai alapjaiban változtathatják meg azt, amit eddig a különleges helyszín rendeltetéséről gondoltunk.
A monumentális építményekkel, hatalmas, faragott kőoszlopokkal és különleges díszítésekkel rendelkező lelőhelyet sokáig az emberiség egyik legkorábbi rituális vagy templomszerű központjaként tartották számon. Az új kutatások azonban arra utalnak, hogy a terület egyes részein nem csupán szertartások miatt gyűltek össze az emberek, hanem akár életvitelszerűen is lakhattak.
A Göbekli Tepe építése több szakaszban zajlott nagyjából i. e. 9600 és 8200 között, vagyis több ezer évvel megelőzte az olyan ismert megalitikus építményeket, mint a Stonehenge. A lelőhely monumentális szerkezetei akár 5,5 méter magas oszlopokat is tartalmaznak, amelyek közül több gazdagon faragott állat- és egyéb ábrázolásokkal rendelkezik. A helyszín azért is különösen fontos, mert egy olyan időszakból származik, amikor a jégkorszak lezárulását követően a mezőgazdaság még csak kialakulóban volt.
A legújabb ásatások egyik fontos területe egy mintegy 80-szor 70 méteres rész, amely a korábban feltárt, látványos monumentális építményektől nem messze található. A felszíni vizsgálatok és geomágneses felmérések alapján itt több nagyméretű, négyszögletes középület nyomaira bukkantak. A feltárt építmények belső kialakítása alapján Necmi Karul professzor, a Stone Hills Project koordinátora szerint ezek egy része lakóépületként szolgálhatott a lelőhely történetének második szakaszában, az i. e. 9. évezred elején.
Ez a felfedezés azért jelentős, mert a Göbekli Tepével kapcsolatos korábbi elképzelések szerint a helyszín elsősorban egy elszigetelt ceremoniális központ lehetett, ahol vadászó-gyűjtögető közösségek rituális eseményekre gyűltek össze. Klaus Schmidt, aki az 1990-es években megkezdte a lelőhely komolyabb feltárását, kifejezetten egy rituális komplexumként tekintett rá. Úgy vélte, hogy a monumentális építmények létrehozásához szükséges társadalmi szervezettség hozzájárulhatott a mezőgazdaság és az összetettebb települések kialakulásához.
Az elmúlt évek kutatásai azonban egyre inkább megkérdőjelezték ezt az egyszerű képet, az újonnan azonosított lakóépületek pedig további bizonyítékot szolgáltathatnak arra, hogy Göbekli Tepe nem kizárólag szertartási célokat szolgált. A kutatók szerint az emberek legalább a lelőhely történetének bizonyos időszakaiban ténylegesen élhettek is a területen. Ez azt jelenti, hogy a monumentális építmények és a mindennapi élethez kapcsolódó épületek egymás mellett létezhettek, ami összetettebbé teszi a több mint tízezer éves lelőhelyről kialakult képet.
A feltárások mellett a szakemberek a már ismert építmények megőrzésére is nagy hangsúlyt fektetnek. Restaurálják és megerősítik a szerkezeteket, többek között a monumentális kőoszlopok alapjait és falait, valamint a földrengések elleni védelem érdekében acélkábelekkel is biztosítják egyes elemeket. A párhuzamosan zajló ásatási, restaurálási és konzerválási munkák célja, hogy a Göbekli Tepe egyedülálló öröksége hosszú távon is fennmaradjon.
