Egy új régészeti felfedezés arra utal, hogy az ausztronéz népek hatalmas földrajzi terjeszkedésében nemcsak a hajózási technológia és a természeti erőforrások játszhattak szerepet, hanem az ötletek, a kulturális identitás és a művészet is.
Az ausztronéz nyelvek családja a világ hatalmas területén elterjedt: eredetét Tajvanra vezetik vissza, ahonnan a közösségek a Fülöp-szigeteken és Indonézián keresztül a Csendes- és az Indiai-óceán térségébe is eljutottak. A kutatók szerint ez az emberiség egyik legnagyobb tengeri elterjedése lehetett.
A bizonyítékot egy különleges, festett kőtábla szolgáltatja, amelyet az indonéziai Wetar szigetén, a Huknaur sziklaüregben találtak. A lelet az úgynevezett ausztronéz festészeti hagyomány jellegzetes motívumait viseli: vörös koncentrikus köröket és napsugarakra emlékeztető vonalakat. A táblát szerves üledékbe temetve találták, és a vizsgálatok szerint mintegy 4050–3900 éves lehet. Ez azért különösen fontos, mert ez az első ismert, régészetileg feltárt hordozható tárgy, amely ezt a művészeti hagyományt képviseli.
A felfedezés azért is jelentős, mert a hasonló motívumokat korábban főként sziklafalakon és sziklaalakzatokon ismerték. Ezek pontos kora nehezen meghatározható, mivel maga a kőzet jóval idősebb lehet a rajta található festménynél. A Wetar szigetén előkerült hordozható tárgy viszont lehetőséget adott arra, hogy közvetlenebbül meghatározzák a művészeti hagyomány korát. A kutatók szerint az is figyelemre méltó, hogy a festészeti stílus a jelek szerint még a kerámia előtt megjelent a térségben.
A kutatók szerint mindez arra utalhat, hogy az ausztronéz hajósok nem egyszerűen technológiákat és használati tárgyakat vittek magukkal új szigetekre, hanem kulturális elképzeléseket és identitásuk fontos jelképeit is. A sziklafalakon található napmotívumokat gyakran olyan helyekre festették, amelyek messziről, akár a tengerről is jól láthatók lehettek. Így ezek a képek akár azt is jelezhették, hogy az adott helyen már megjelent egy új közösség kultúrája.
Sue O’Connor, az Ausztrál Nemzeti Egyetem professzora szerint elképzelhető, hogy az úgynevezett „argonauták” először felderítőként érkeztek az új szigetekre, és magukkal vitték művészetüket, majd később tértek vissza a letelepedéshez szükséges technológiákkal. A kutatók ezért úgy vélik, hogy a terjeszkedésben az ideológia és a kulturális vonzerő legalább olyan fontos lehetett, mint a technikai fejlődés.
A felfedezés egyúttal egy szélesebb kérdést is felvet: vajon az emberi történelem nagy vándorlásait mindig a háborúk, a gazdasági kényszerek vagy az új technológiák mozgatták? A Wetar szigetén talált kőtábla alapján úgy tűnik, hogy az ötletek és a kulturális jelképek is komoly szerepet játszhattak. Az emberek ugyanis nemcsak tárgyakat és eszközöket vittek magukkal, hanem nyelveket, hiedelmeket, identitást és művészeti hagyományokat is.
A kutatók ugyanakkor óvatosságra intenek: önmagában a kőtábla nem bizonyítja, hogy azt az ausztronéz hajósok vitték Wetarra. A kőzet akár helyi eredetű is lehetett, így nem zárható ki, hogy a tárgyat a szigeten készítették. A lelet azonban így is fontos bizonyíték arra, hogy a több ezer éve kialakuló ausztronéz kulturális világban a művészet és az identitás szorosan összekapcsolódott a távoli szigetek felfedezésével és benépesítésével.
