Az ókori Rómában a gyermekek a család jövőjét jelentették, életüket azonban erősen meghatározta, hogy milyen társadalmi rétegbe születtek, fiúknak vagy lányoknak számítottak-e, illetve mennyire volt tehetős a családjuk.
A római család, vagyis a familia, nem csupán a szülőkből és gyermekekből állt, hanem gyakran szolgákból, felszabadított rabszolgákból és más rokonokból is. A család élén a paterfamilias, vagyis a család legidősebb férfitagja állt, akinek rendkívül széles hatalma volt a háztartás tagjai felett - írja a HistoryCrunch.
A gyermek születése fontos eseménynek számított, ugyanakkor az újszülött elfogadása a családba nem volt automatikus. A forrás szerint a megszületett csecsemőt a földre helyezték, majd az apa döntött arról, hogy családtagként elismeri-e. A csecsemőhalandóság magas volt, ezért a gyermekek élete már egészen kis korban bizonytalanságokkal járt. A születést követően a gyermekek egy bulla nevű amulettet is kaphattak, amelyről úgy hitték, hogy megvédi őket a bajoktól.
A római gyermekek ruházata általában egyszerű volt. Leggyakrabban térdig érő tunikát viseltek, hidegebb időben pedig köpenyt is húztak magukra. A ruházat ugyanakkor társadalmi helyzetet is jelezhetett. A szabadon született, tehetősebb fiúk például bíbor szegélyű toga praetextát viselhettek, amely társadalmi rangjukat is kifejezte.
Az oktatás elsősorban a család anyagi helyzetétől függött. A tehetősebb családok fiúgyermekei nagyobb eséllyel járhattak iskolába vagy tanulhattak magántanártól. Megtanultak írni és olvasni, emellett olyan ismereteket is szereztek, amelyek később a politikai vagy üzleti életben lehettek hasznukra. A gazdag római családok gyakran művelt görög rabszolgákat alkalmaztak tanítóként. A szegényebb gyermekek számára viszont a rendszeres iskoláztatás sokszor elérhetetlen volt, ezért vagy otthon tanultak, vagy már fiatalon munkába álltak.
A fiúk és a lányok nevelése között jelentős különbségek voltak. A fiúkat elsősorban a későbbi közéleti, katonai és családfői szerepekre készítették fel, míg a lányokat többnyire otthon nevelték, és olyan feladatokat sajátítottak el, amelyek a háztartás vezetéséhez, a főzéshez és a ruhakészítéshez kapcsolódtak. A tehetősebb lányok azonban otthon oktatásban is részesülhettek.
A római gyermekkor természetesen nem csak tanulásból és munkából állt. A gyerekek számos játékkal szórakoztak: babákkal, labdákkal, pörgettyűkkel és különféle húzható játékokkal játszottak. A szabadtéri játékok között szerepelt a karikázás, a bújócska, a labdajátékok és a különböző versenyek. A fiúk körében népszerűek voltak a háborús játékok is, amelyek során fából készült kardokkal és pajzsokkal utánozták a római katonákat.
A gazdag és szegény gyermekek mindennapjai között óriási különbség lehetett. A jómódú családok gyermekei jobb élelmezéshez, oktatáshoz és több szabadidőhöz jutottak, míg a szegényebb családok gyermekei gyakran már fiatal korban besegítettek a család munkájába. Az étrend is eltért: a tehetősebb gyermekek többféle ételt, például kenyeret, gyümölcsöt és húst fogyaszthattak, míg a szegényebbek étrendje gyakran egyszerű kenyérből és kásából állt.
A római társadalomban a gyermekek nevelése egyben a közösség értékeinek továbbadását is jelentette. A fiatalokat engedelmességre, kötelességtudatra, lojalitásra és a tekintély tiszteletére tanították. A fiúknál a gyermekkor általában a tizenéves évek közepén ért véget egy felnőtté válást jelző szertartással, amely során elhagyták gyermekkori öltözéküket és amulettjüket, majd felvették a felnőtt férfiak fehér tógáját.
Az ókori római gyermekek története jól mutatja, hogy a birodalom mindennapi élete korántsem csak császárokról, gladiátorokról és háborúkról szólt. A gyermekkor is szerves része volt a római társadalomnak, és már fiatalon elkezdődött annak meghatározása, hogy egy ember milyen szerepet tölthet majd be felnőttként. A gyermekek életét egyszerre alakította a család vagyona, társadalmi helyzete, neme és a római társadalom szigorú értékrendje.
