Az okos, a vak és kegyetlen király

Szent László királyt unokaöccse, Könyves Kálmán (1095- 1116) követte a trónon. Melléknevét a korabeli uralkodóknál szokatlan olvasni tudásáról kapta. A korábbi évtizedek trónviszályai újra és újra fellángoltak, Kálmán ellenfele Álmos herceg volt, aki német segítséggel akarta meghódítani a trónt. Kálmánt azonban nem tudta legyőzni, aki végül megvakíttatta Álmost és fiát, Bélát, nehogy az később veszélyeztesse utódai uralmát. Az államigazgatásban is jelentős változások következtek be. Kálmán enyhítette István és László törvényeinek szigorát. Minden bizonnyal az eredetileg papnak szánt király műveltségének köszönhető, hogy a kora középkorban példátlan módon azt hirdesse, hogy: boszorkányok pedig nincsenek. A dinasztikus házasságok folytatódtak. Elődje, László lányát, Piroskát Kálmán feleségül adta a bizánci trónörököshöz.

Az okos királyt fia, II. István követte (1116-1131), apja korábbi kegyetlen tette – Álmos és Béla megvakíttatása után – hatalmát nem fenyegette belső veszély. Bizánc elhidegült tőle, sőt befogadta ellenségeit, akik ott szervezkedtek ellene. Az ellenségeskedés odáig fajult, hogy István háborút kezdett Bizánc ellen, ám közben megbetegedett, és az uralmával elégedetlen nagyurak ellenkirályt állítottak. István, úgy tűnt, senkiben nem bízhat. Egy merész lépéssel magához vette az addig előle Pécsváradon rejtegetett Vak Béla herceget, és összeházasította a szerb uralkodó lányával, Ilonával. Halálos ágyán István egyes források szerint lemondott a királyságról, és szerzetesi csuhát öltött.

II. (Vak) Béla (1131-1141) első lépéseként a gyűlölt Könyves Kálmán híveivel számolt le. Az Arad melletti nemesi gyűlésen Ilona királyné felszólította az urakat, álljanak bosszút azokon, akik részesei voltak királyuk megvakításának. A helyszínen hatvannyolc főurat gyilkoltak meg, birtokaikat elkobozták. Nemsokára az összes Béla ellenes főnemes is így járt. A hatalmát erős kézzel megtartó és megvédő király sokszor osztogatott híveinek birtokokat. Ezt könnyű volt elérni, hiszen a vak uralkodó ivós ember volt, ezért nőtt meg jelentősen Ilona királyné hatalma. A közigazgatás azonban tovább fejlődött, Vak Béla uralkodása alatt jelent meg az udvarbíró mellett a nádor, az országbíró. A tisztség a magyar jogrend egyik legjelentősebb elemévé vált a későbbiekben.

Béla halála után tízéves fia, II. Géza (1141-1162) került a trónra. Mondani sem kell, hogy az eddig férje helyett kormányzó Ilona királyné a fia nevében is irányította az országot. Géza felnőve folytatta az országvédő dinasztikus politikát, a kijevi nagyfejedelem nővérét, Eufrozinát vette feleségül. 1151-ben II. Géza csapatokat küldött Oroszországba sógora megsegítésére. Csúfos vereséget szenvedtek, aminek igen egyszerű volt az oka: a lerészegedett magyarok táborát megsemmisítették. A következő évi bosszúhadjárat azonban sikeres volt, a magyarok legyőzték a halicsi fejedelmet. Már szinte hagyományosnak mondható, hogy a háborúban meggyengült királyt a békére vágyó főpapság és a világi nagybirtokosok le akarták taszítani a trónról. Öccsét, Istvánt szemelték ki utódjául. Géza száműzte testvérét, aki meg sem állt Bizáncig, ahol feleségül vette Manuel császár unokahúgát. Istvánt követte Bizáncba Géza másik testvére, László is.