Valami hihetetlent találtak Tutanhamon sírjában

A fent említett líbiai üveget régóta Afrika egyik legnagyobb geológiai kuriózumának tartják. Első pillantásra a Szahara homokjában szétszórt, halványsárga üvegdarabokra hasonlít. A valóságban szinte tiszta szilícium-dioxid, amely a Földön zajló legtöbb természetes folyamatot meghaladó hőmérsékleten olvadt össze. Ez az anyag körülbelül 29 millió évvel ezelőtt keletkezett, de a mai napig nem sikerült meggyőzően meghatározni a létrejöttéhez vezető eseményt.

Két fő hipotézis merült fel az évek során. Az első elmélet támogatói úgy vélik, hogy az üveg egy nagy meteorit becsapódása következtében keletkezett, amely hatalmas mennyiségű sivatagi homokot olvasztott meg. A második elmélet szerint egy kozmikus objektumból a légkörben bekövetkezett erőteljes robbanás játszott kulcsszerepet, amely hasonló az 1908-as tunguzkai eseményhez. A probléma az volt, hogy az intenzív kutatások ellenére a tudósok soha nem találtak olyan krátert, amely meggyőzően megerősítené a közvetlen becsapódás forgatókönyvét.

Úgy tűnik, hogy a közelmúltban áttörés történt ebben a rendkívüli vizsgálatban, mivel a kutatók egy mikroszkopikus cirkóniumkristályt fedeztek fel az egyik üvegtöredékben. Annak ellenére, hogy mérete jelentősen kisebb, mint egy milliméter, értékes információforrásnak bizonyult az üvegképződés során uralkodó körülményekről. Az elemzések kimutatták, hogy a cirkónium extrém hőmérsékleten képződött, majd nagyon gyorsan lehűlt. Továbbá szerkezete hasonlított az egyensúlytól távol eső körülmények között a gyors kristályosodás során kialakult elágazó formákhoz. Ez egy rövid életű, mégis rendkívül energikus eseményre utalhat.

Még érdekesebbek az ugyanilyen típusú üveggel kapcsolatos korábbi tanulmányok. Néhány évvel ezelőtt tudósok reidit néven ismert ásvány nyomaira bukkantak a cirkonokban. Ez a kivételesen ritka fajta kizárólag a kozmikus becsapódások által keltett hatalmas nyomás alatt alakul ki. A reidit jelenléte arra utal, hogy a líbiai sivatagi üveg nem légköri robbanás, hanem egy nagy tárgy közvetlen földfelszínbe ütközése következtében keletkezhetett.

Ez a tény újraélesztette a vitát a tudományos közösségen belül. Ha valóban becsapódás történt, hol található a kráter? A javasolt jelöltek közül eddig egyik sem győzte meg teljesen a kutatókat. Lehetséges, hogy a katasztrófa nyomait több millió évnyi erózió erodálta, vagy üledékrétegek alatt tűnt el. Az is lehetséges, hogy az esemény összetettebb módon bontakozott ki, mint egy klasszikus meteoritbecsapódás, kevésbé nyilvánvaló geológiai nyomokat hagyva maga után - írja a focus.pl.