A kutatók új ismereteket szereznek az Északi-tengeren található „elveszett világról”

A Doggerland az Északi-tenger déli medencéjében található földhídra utal, amely az utolsó jégkorszak alatt Angliát a európai kontinenssel kötötte össze. A Warwicki Egyetem professzora, Robin Allaby vezette kutatók 252 tengeri mintát gyűjtöttek 41 tengeri üledékfúrási magból a prehisztorikus folyórendszer mentén, hogy többet megtudjanak a „elveszett világról”, ahogy azt is nevezik. A csapat most közzétette a tanulmányt ezzel kapcsolatban.

Ez a módszer lehetővé tette a kutatók számára, hogy növényi DNS-t nyerjenek az üledékrétegekből, és így rekonstruálják a múltbeli ökoszisztémákat anélkül, hogy fosszilis maradványokra lenne szükség. „Az eredmények arra utalnak, hogy Doggerland meglepően vendégszerető menedéket nyújthatott növényeknek, állatoknak, és talán akár embereknek is, jóval azelőtt, hogy az erdők elterjedtek volna Nagy-Britanniában és Észak-Európában” – áll a Warwicki Egyetem közleményében, számol be a focus.de.

Élőhely a korai emberek számára?

A kutatók olyan nyomokra bukkantak, amelyek tölgyfákra, kőrisekre és mogyoróra, valamint a Pterocarya nevű diófélére utaltak, amely Északnyugat-Európában már 400 000 éve kihaltnak számított. Így Doggerland nem csupán egy földhíd volt, hanem valószínűleg gazdag erőforrásokkal rendelkező településként szolgált a korai emberek számára.

Ezen túlmenően kiderült, hogy a földhíd a Északi-tenger medencéjében később süllyedt el, mint korábban feltételezték. Doggerland egyes részei így túlélhették a Storegga szökőárat körülbelül 8150 évvel ezelőtt, és a táj bizonyos részei még 7000 évvel ezelőtt is a víz fölött voltak. Allaby professzor az új ismeretekről a közleményben így nyilatkozott: „Emberi szempontból ez a legjobb bizonyíték arra, hogy Doggerland erdős tája a korai mezolitikus közösségeket táplálhatta az elárasztás előtt, és hozzájárulhat annak magyarázatához, hogy miért van ma a brit szárazföldön viszonylag kevés bizonyíték a korai mezolitikumból.