A part menti homokhoz kevert kagylózúzalék segíthet a fiatal puhatestűeknek elviselni a tengervíz megnövekedett savasságát. Egy friss kísérlet rámutatott, hogy az így módosított szubsztrátum kedvezőbb feltételeket teremt a héjképződéshez, egyúttal mérsékli a savasodással járó génaktivitás-változásokat.
A kutatást a Kaliforniai Egyetem (UC Davis) végzős hallgatója, Hannah Kempf által vezetett csapat végezte. A tudósok kilencven napon keresztül figyelték meg a Leukoma staminea nevű csendes-óceáni kagylófaj fiatal példányait a Bodega Tengeri Laboratóriumban. Az állatokat négy kísérleti csoportba osztották, amelyekben a normál és a mesterségesen savasított tengervizet kombinálták kétféle aljzattal. Az egyik esetben tiszta homokot használtak, a másikban pedig a teljes tömeg tíz százalékának megfelelő kagylóport kevertek hozzá. Az átlagos pH-érték a kontrollkörnyezetben 7,8, míg a magas szén-dioxid-tartalmú vízben 7,3 volt.
A kagylótöredékek jelenléte jelentősen befolyásolta a homokszemcsék közötti hézagokat kitöltő víz kémiai tulajdonságait. Ebben a módosított aljzatban a savassági szint stabilabb maradt, a héjképződésben részt vevő ásvány, az aragonit telítettsége pedig magasabb volt.
Különbségeket tapasztaltak a növekedési ütemben is. Az erősen savas vízben, de normál homokban tartott kagylók héja átlagosan 4,7 százalékkal gyarapodott. A kagylózúzalékot tartalmazó szubsztrátumban ez az arány már elérte a 6,4 százalékot. A statisztikai elemzés azonban egyelőre nem igazolta a kiegészítés növekedésre gyakorolt szignifikáns hatását, így ezek az adatok még nem tekinthetők a módszer hatékonyságának végleges bizonyítékaként.
A génaktivitás vizsgálata során sokkal hangsúlyosabb különbségeket tártak fel. A kutatók huszonnégy puhatestű szövetmintáját elemezték, és összesen 284 olyan gént azonosítottak, amelyek aktivitási szintje több mint négyszeresére változott a kísérleti körülmények hatására. A legjelentősebb eltéréseket a savas vízben, zúzalék nélkül tartott állatoknál figyelték meg. A kiegészítés alkalmazásával viszont a genetikai értékek közel maradtak a normál tengervízben nevelt példányok paramétereihez.
Cim Schneider, a Kaliforniai Egyetem (UC Santa Cruz) munkatársa és a tanulmány társszerzője a felfedezés gyakorlati vonatkozásait emelte ki. Úgy véli, a tudományos adatok segíthetnek az őslakos közösségeknek a part menti ökoszisztémák hagyományos gondozási módszereinek újraélesztésében. A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák a természetes közegben végzett további vizsgálatok szükségességét, mivel a laboratóriumi körülmények nem képesek hűen visszaadni a partvidék minden sajátosságát – írta az Earth.com.
