Mintegy 11,3 billió tonna jeget veszített 1979 óta Grönland és az Antarktisz jégtakarója – írta az Associated Press egy új kutatás eredményeire hivatkozva. A szakértők szerint ekkora mennyiségű fagyott víz az Egyesült Államok kontinentális területét mintegy másfél méter vastagságban borítaná be.
A kutatók számításai alapján az elvesztett jég körülbelül 11,3 kvadrillió liter víznek felel meg. A jégolvadás a vizsgált időszakban átlagosan mintegy 3,1 centiméterrel járult hozzá a globális tengerszint emelkedéséhez. A tengerszint változását ugyanakkor számos más éghajlati tényező is befolyásolja.
A jégveszteség jelentős részét nem közvetlenül a felmelegedő levegő okozza. A kutatók szerint az olvadás mintegy öthatoda a melegebb tengervíz hatására következik be, az óceán vize alulról és a jégtakarók széleinél is erodálja a jeget, felgyorsítva a gleccserek tenger felé történő visszahúzódását. Grönlandon például a Jakobshavn-gleccser egyes szakaszai jelenleg akár napi 50 métert is visszahúzódhatnak.
A jégtakarók hosszú időn keresztül viszonylag stabil tömeget őriztek, később azonban fokozatos csökkenés kezdődött, amely a 2010-es években különösen felgyorsult. A tanulmány szerzői a hosszú távú folyamatot az éghajlatváltozás következményének tekintik, és arra figyelmeztetnek, hogy a már bekövetkezett felmelegedés hatásai még évtizedeken át érezhetők lehetnek.
A jégvesztés üteme 2020 és 2023 között átmenetileg mérséklődött. A kutatók ezt elsősorban rövid távú időjárási változásokkal magyarázzák, és nem látják jelét annak, hogy megfordult volna a hosszabb távú tendencia. Az Antarktisz esetében a kontinens keleti részén lehullott, rekordmennyiségű hó részben ellensúlyozta a nyugati térség jelentős jégvesztését.
A tudományos vizsgálatokban kiemelt figyelmet kaptak a gleccserek mozgásával összefüggő dinamikus folyamatok és a jégtakarók, valamint az óceán közötti kölcsönhatások. Ezek a folyamatok a felszíni olvadásnál gyorsabb változásokat idézhetnek elő, és a jégtakarók hosszú távú stabilitásában is fontos szerepet játszhatnak.
A nemzetközi kutatócsoport az értékelés során 45 korábbi tanulmány eredményeit és 27 műhold megfigyeléseit vetette össze. A NASA archív adatainak felhasználásával a szakemberek az Antarktisz 1979 óta, Grönland pedig 1972 óta bekövetkezett változásait is nyomon tudták követni - írta meg a Gismeteo.
