Egy jelentős tudományos jelentés szerint 1979 óta Grönland és az Antarktisz gleccsereiből mintegy 12,5 billió tonna (11,3 billió metrikus tonna) jég olvadt el, ami elegendő fagyott víz ahhoz, hogy 1,5 méter vastag jégréteggel borítsa be az Egyesült Államok nagy részét.
A melegedő Föld felgyorsítja a bolygó két fő jégtakarójának olvadását. Az olvadás öthatoda nem a forróbb levegőből, hanem a melegebb óceánvizekből származik, amelyek alulról és oldalról emésztik fel a jégtakarókat, miközben a gleccserek az óceánokba ömlenek – áll a Scientific Data folyóiratban megjelent tanulmányban. Ez rossz hír a jövőbeli tengerszint-emelkedés szempontjából – hangsúlyozták a szerzők.
„A jégtakarók gyorsan olvadnak” – mondta a tanulmány társszerzője, Eric Rignot, a Kaliforniai Egyetem (Irvine) jégkutatója. „Olvadnak a sarkvidékek, a tengerszint világszerte emelkedik, és ez súlyosbítja a part menti régiók sebezhetőségét.”
Óriási számok a jégolvadás mögött, embermilliókat fenyegetnek áradások
Az olvadás mögött álló számok egyszerre elképesztően hatalmasak és megtévesztően kicsik. A jelentés szerint az összes megolvadt jég közel 11,3 kvadrillió liter vízzé változott, ami 1979 óta körülbelül 3,1 centiméterrel emelte meg a globális tengerszintet, amellett, hogy más éghajlati tényezők is növelték az óceánok szintjét.
Egy centiméternyi tengerszint-emelkedés nem hangzik soknak, de minden további centiméteres emelkedés újabb 2-3 millió embert fenyeget azzal, hogy legalább évente egyszer elárasztja az otthonát a víz – mondta Ines Otosaka, a tanulmány vezető szerzője, az angliai Northumbria Egyetem kutatója. A grönlandi Jakobshavn-gleccser például jelenleg akár napi 50 méterrel is visszahúzódik.
Az Európai Űrügynökség által vezetett nemzetközi sarkkutatói együttműködés a múltban csak az 1990-es évek óta vizsgálta a jégtakaró olvadását európai műholdadatok alapján. A NASA műholdjainak bevonásával azonban a tudósok 1979-ig visszamenőleg fel tudták térképezni az Antarktisz, 1972-ig pedig Grönland jégtakaró-mennyiségét.
Az olvadás folyamatosan gyorsul
„Egyértelmű tendencia, hogy a jégtakarók tömegvesztesége egyre nagyobb, és ez a tendencia évtizedről évtizedre gyorsul, különösen, ha az óceánba süllyedő jég mennyiségét nézzük” – mondta Otosaka. „Teljesen egyértelmű, hogy van összefüggés a klímaváltozással.”
Az adatok kimutatták, hogy az 1970-es, 1980-as és 1990-es években a jégtakarók viszonylag stabilak voltak, de aztán elkezdődött az olvadás, ami igazán a 2010-es években indult be.
„Ez aggodalomra ad okot, mivel azt mutatja, hogy a jégtakarók változásai évtizedekkel késleltetve reagálnak a globális felmelegedésre. Ez azt jelenti, hogy a folyamat várhatóan még évtizedekig folytatódni fog – még akkor is, ha sikerül megállítanunk a bolygó felmelegedését” – mutatott rá Andrew Shepherd társszerző.
A növekvő számok 2020 és 2023 között látszólag megtorpantak, de a szerzők szerint ez inkább a rövid távú időjárási ingadozásokat tükrözi, mintsem a hosszú távú trendek megváltozását. Otosaka elmondta, hogy bár a tanulmány a 2023-as adatokkal zárult, azóta megvizsgálta az újabb méréseket is, amelyek szerint a folyamat ismét felgyorsult.
Az Antarktisz stabilitásának illúziója az utóbbi években nagyrészt annak volt köszönhető, hogy a Kelet-Antarktiszon rekordmennyiségű hó esett, ami átmenetileg kompenzálta a kevésbé stabil Nyugat-Antarktiszi jégtakaró gyors olvadását. „A hároméves szünet csak egy apró megbicsaklás volt az adatsorban” – tette hozzá Rignot. „A hosszú távú emelkedés az éghajlatváltozás következménye, a fenyegetés pedig kristálytiszta.”
Aggodalom az összeomlási forgatókönyvek miatt
A tudósok által megfigyelt legnagyobb változások az úgynevezett dinamikus folyamatokban mutatkoznak, amelyek sokkal hirtelenebbek és aktívabbak, mint a melegebb levegő okozta lassú, folyamatos olvadás. Ez pedig hajlamos elszabadult, visszafordíthatatlan „fordulópontokat” kiváltani – írta az APNews.
David Holland, a New York-i Egyetem jégkutatója szerint pont ez az aggasztó: „Mivel a jégveszteség nagy része dinamikus, pontosan erre számítana az ember egy jégtakaró instabilitásával járó összeomlás esetén.”
A nemzetközi csapat 45 független felmérést és 27 különböző műholdat használt. „A viszonylag független módszerek használata nagyobb bizalmat ad az eredményben” – mondta Holland, aki független szakértőként nyilatkozott a kutatásról. „A gyorsuló tendencia valós.”
„Az antarktiszi tömegveszteség továbbra is komoly kihívást jelent az emberiség számára – egyértelmű és jelenvaló veszély, amelynek legrosszabb hatásai évtizedek múlva várhatók” – összegezte Ted Scambos, a Colorado Egyetem kutatója. „Társadalomként ma már elég okosak vagyunk ahhoz, hogy ismerjük a jövőt, de nem vagyunk elég körültekintőek ahhoz, hogy e tudás alapján cselekedjünk is.”
