Riasztó gyorsasággal tűnnek el az alpesi jégmezők: a svájci gleccserek teljes térfogatuk mintegy 20 százalékát veszítették el az elmúlt öt év során, és a pusztulás üteme idén sem lassult. A GLAMOS gleccserfigyelő szolgálat és a Svájci Tudományos Akadémia friss jelentése rámutat, hogy az év első nyolc hónapjában további 5,5 százalékos jégveszteséget regisztráltak, ami közvetlen veszélyt jelent a kontinens legfontosabb folyórendszereinek vízellátására is.
A kutatók kifejezetten szélsőségesnek értékelik az idei szezon mérlegét. A mérések tanúsága szerint a jégfolyamok átlagos vastagsága 2,5–4 méterrel csökkent, a sérülékenyebb gleccsernyelveken pedig helyenként a 10 métert is elérte a jégveszteség. A legsúlyosabb pusztulást idén az Allalin, a Clariden, a Rhône és az Aletsch gleccsereknél dokumentálták.
A folyamat nem csupán helyi természeti katasztrófa. A svájci Alpok hagyományosan Európa természetes víztornyaként funkcionál, amely a kontinens meghatározó vízfolyásait – köztük a Dunát és a Rajnát – táplálja a nyári, aszályosabb hónapokban. A jégtartalékok gyors elapadása így a kontinentális vízgazdálkodásra, a mezőgazdaságra és a hajózásra nézve is súlyos következményekkel járhat.
„Majdnem túl késő”
A szakemberek szerint a jelenlegi éghajlati trendek mellett az alpesi jégtakaró hosszú távú túlélésére gyakorlatilag nincs esély.
„A jelenleg tapasztalható melegedés 100 százalékban az emberi tevékenység által előidézett éghajlatváltozásnak tudható be. Ez ennyire egyszerű: károsanyag-kibocsátás és a fosszilis energiahordozók égetése nélkül ma nem létezne ez a felmelegedés” – fogalmazott egyértelműen Matthias Huss, a GLAMOS vezetője.
Bár a svájci mérések történetében a 2022-es esztendő tartja a negatív rekordot – amikor az aszályos tél és a forró nyár mellett a Szaharából érkező, a felületet sötétítő és hőt elnyelő homokpor is gyorsította az olvadást –, a trend azóta sem fordult meg. Huss hangsúlyozta: a téli hótakaró szerepe kettős és pótolhatatlan. A tartós hóréteg egyrészt természetes védőpajzsként óvja az alatta fekvő jeget a napsugárzástól, másrészt a tömörödő hótömeg képezné a jövőbeli új jégrétegek alapját.
A jelenség globális méreteket ölt: a felmelegedés közvetlen szerepet játszott az augusztusi himalájai gleccseromlás tragédiájában is, míg a műholdas felvételek tanúsága szerint Grönland és az Antarktisz jégtömegei több mint fél évszázada folyamatosan és gyorsuló ütemben vonulnak vissza – írja az MTI.
