Éves vándorlásuk során a púpos bálnák egyre gyakrabban jelennek meg Rio de Janeiro partjainál. Júniustól novemberig elhagyják antarktiszi táplálkozóhelyeiket, és az Abrolhos-zátony felé veszik az irányt, amely az Atlanti-óceán egyik legváltozatosabb biológiai sokféleségű területe.
A Púkpáncél Projekt és az Amigos da Jubarte szerint 1986-ban körülbelül 2000 púkpán élt Brazília partjainál, de populációjuk mára meghaladja a 35 000-et. A szakértők ezt a fellendülést elsősorban a kereskedelmi bálnavadászat betiltásának és a régóta fennálló természetvédelmi intézkedéseknek tulajdonítják.
A bálnák számának növekedése az ökoturizmusra is pozitív hatással volt. A tengeri bálnaleső kirándulások egyre népszerűbbek, és szervezőik úgy vélik, hogy az ilyen kirándulások segítenek az embereknek jobban megérteni a tengeri ökoszisztémák értékét, és támogatják a bálnavédelmi erőfeszítéseket.
Hasonló tendenciák figyelhetők meg a világ más részein is. A púpos bálnák száma növekszik Dél-Afrika, Kelet-Ausztrália és a Salish-tenger partjainál, ahol hosszú távollét után most már rendszeresen több száz ilyen állatot látnak.
A kutatók megjegyzik, hogy a populáció sikeres helyreállítását a bálnák védelmét célzó nemzetközi intézkedések tették lehetővé. Brazíliában szezonális vándorlásuk nemcsak jelentős természeti eseménnyé, hanem a fenntartható ökoturizmus alapjává is vált, amelynek bevételei a tudományos kutatást és a helyi lakosok környezetvédelmi oktatását támogatják – írja a Gismeteo.
