Miért nem háziasították még a zebrákat?

A patás állatokon végzett kutatások arra utalnak, hogy a háziasítás egyik fő akadálya az elfogás okozta izomkárosodás lehet. Amikor a zebrákat üldözik, stresszhormon-szintjük hirtelen megemelkedik. Az izmok túlmelegedhetnek és leépülhetnek, ami néha összeeséshez vagy hirtelen halálhoz vezethet.

Ez a reakció az evolúció során fejlődött ki. Az afrikai szavannák hemzsegnek a nagy ragadozóktól, így azok az állatok maradtak fenn, amelyek gyorsan reagáltak a fenyegetésekre. A lassabb állatok egyszerűen nem szaporodtak.

A háziasított lovak ősei kevésbé veszélyes környezetben fejlődtek ki. Ezáltal ellenállóbbak voltak a stresszel szemben, és nyugodtabban tudtak reagálni az emberekre. A lovak képesek megjegyezni az arcokat, érzelmeket felismerni és képeket általánosítani, ami megkönnyítette a nyugodtabb állatok évszázados szelekcióját.

Még a lovakkal való keresztezés után is a zebrák gyakran megtartják az erős „üss vagy menekülj” reakciót. Az állatkertekben akadályokkal és gyengéd bánásmóddal tartják őket, de ez csupán a biztonságos elhelyezés eszköze, nem a teljes értékű háziasítás.

Valójában egy zebra háziasításához módosítanunk kellene az idegrendszerét. Egy ilyen folyamathoz évezredekig tartó mesterséges szelekcióra lenne szükség, amire az emberiségnek ennél a fajnál egyszerűen nincs lehetősége – írta meg a Gismeteo.