Van valami megtévesztő a longevity szóban. Első hallásra az ember előtt futurisztikus laboratóriumok, százötven éves milliárdosok és a halhatatlanságot ígérő csodakapszulák jelenhetnek meg. Pedig a hosszú élet valódi kérdése sokkal prózaibb és sokkal fontosabb.
Nem az, hogy hány gyertya fér majd el a tortán.
Hanem az, hogy milyen állapotban ülünk előtte.
Tudunk-e még sétálni, gondolkodni, döntéseket hozni, kíváncsiak maradni? Lesznek-e mellettünk emberek, akiket szeretünk? És az orvostudomány, a digitalizáció vagy a mesterséges intelligencia hozzátesz-e néhány jó évet az életünkhöz vagy pusztán néhány újabb alkalmazást a telefonunkhoz?
Ezek köré szerveződött szerdán a budapesti Richter Központban a negyedik BoschxRichter Innovátorok Napja, amelynek idei mottója a Longevity & Technology: Az új egyensúly volt. A rendezvénysorozat maga is szép történelmi véletlenből született. Robert Bosch és Richter Gedeon ugyanazon a napon, szeptember 23-án született, a két vállalat pedig 2023 óta ezen a napon közösen tiszteleg az innováció előtt.
A Magyar Hírlap is jelen volt a konferencián, ahol plenáris beszélgetések mellett idén már kisebb butikelőadások és workshopok is helyet kaptak, a személyre szabott gyógyszerektől a mesterséges intelligencián át egészen a humanoid munkatársakig.
A magyarok hosszú életet akarnak, de lehetőleg ne rosszat
A rendezvény egyik legérdekesebb kapaszkodóját a Bosch és a Richter friss, 1712 ember megkérdezésével készült, a 16 év feletti magyar lakosságra reprezentatív kutatása adta.
A válaszokból meglehetősen földhözragadt magyar életfilozófia rajzolódott ki.
Az életminőség legfontosabb feltételeként egyaránt 53 százalék nevezte meg az egészséget és az anyagi biztonságot, a szeretetteljes családi és baráti kapcsolatokat pedig 43 százalék. A túloldalon a pénzügyi problémák, a stressz és a betegség állnak.
Vagyis lehet bármilyen okos az óránk, ha rosszul alszunk, aggódunk a számlák miatt, és nincs kit felhívni vasárnap délután.
A kutatás egyik érdekes ellentmondása, hogy a jelenlegi közérzetünkkel valamivel lelkiismeretesebben foglalkozunk, mint a távoli jövőnkkel. Harminckilenc százalék igyekszik elegendőt aludni, 38 százalék vitamint vagy étrend-kiegészítőt szed, miközben rendszeres szűrővizsgálatra mindössze 23 százalék jár.
A longevity első nagy technológiai áttörése tehát valószínűleg továbbra is az lesz, ha rá tudjuk venni magunkat arra, amit már régóta tudunk, hogy meg kellene tenni.
Al Ghaoui Hesna – a hosszú élethez néha más emberek is kellenek
A rendezvény programjából ezért különösen érdekes volt Al Ghaoui Hesna szereplése az „Én vagy mi? – Hol kezdődik valójában a hosszú és jó élet?” című beszélgetésben.
Az egykori háborús tudósító pályája az elmúlt években egyre erősebben fordult a reziliencia, a félelem, valamint a poszttraumás növekedés kutatása felé. 2021-ben Fulbright-ösztöndíjjal a Berkeley Egyetemen tanulmányozta ezeket a folyamatokat, tavaly megjelent Miért pont én? című könyvében pedig már kifejezetten azt vizsgálta, hogyan lehet egy súlyos élethelyzet után nem egyszerűen visszakapaszkodni, hanem újraépíteni önmagunkat.
Jelenléte azért illett jól a longevity témájához, mert emlékeztetett egy könnyen elfelejtett részletre: a hosszú élet nem kizárólag biológiai projekt.
Lehet tökéletes vérképünk és kiváló pulzusértékünk, ha közben egyedül maradunk, az életminőség egy nagyon fontos összetevője hiányzik.
A Bosch–Richter-kutatás is ezt támasztja alá, hogy a családi és baráti kapcsolatok a magyarok életminőségi toplistájának élmezőnyében vannak, miközben a magánytól és elszigeteltségtől való félelmet közel minden ötödik válaszadó problémának érzi.
Greiner István: a longevity már régen nem sci-fi
A másik fontos perspektívát Prof. Dr. Greiner István, a Richter kutatás-fejlesztési igazgatója képviselte Dr. Fedor Flóra Zsófia neurobiológussal közös beszélgetésében, amely már címében is józanul fogalmazott:
Nem örökké, hanem jól akarunk élni.
A téma személyre szabott gyógyszereket, M.I.-t, egészségtechnológiát és az öregedés új tudományos megközelítéseit kötötte össze.
Greiner mögött ráadásul több mint négy évtizednyi gyógyszerkutatási tapasztalat áll. 1984 óta dolgozik a Richternél, 2014 óta kutatási, 2022 óta kutatás-fejlesztési igazgató és korábban a vállalat biotechnológiai tevékenységének kialakításában is meghatározó szerepet vállalt.
A lakossági kutatásból az látszik, hogy a társadalom is kifejezetten pragmatikus innovációkat vár az orvostudománytól. A betegségek korábbi felismerését szolgáló diagnosztikai fejlesztéseket 55 százalék tartja fontosnak, 47 százalék az új orvosi eszközöket és eljárásokat, 42 százalék pedig a személyre szabott medicina fejlődését emelte ki.
Nem az örök életre voksolunk.
Arra viszont nagyon is, hogy ami elromolhat bennünk, azt lehetőleg hamarabb vegyük észre.
Az autó is vigyázhat ránk
A Bosch oldaláról Csató Bertalan előadása mutatta meg, hogy a longevity gondolata az egészségügyi technológiánál jóval tágabb lehet.
A Budapesti Fejlesztési Központ szakértője az M.I.-vel támogatott biztonságos mobilitásról beszélt. Pályája során autóipari kijelzőkkel, szimulációval és vezetéstámogató rendszerekkel is dolgozott, jelenleg pedig a Bosch hosszú távú technológiai és versenyképességi céljainak formálását támogatja.
A kutatásból pedig kiderült, hogy az autósok meglehetősen kevéssé romantikusan viszonyulnak a jövő autójához.
Nem feltétlenül repülni szeretnének vele.
Inkább azt várják, hogy ne engedje elaludni őket, jelezze a holtteret és szükség esetén álljon meg helyettük.
A vészhelyzeti megállító asszisztenst az autóvezetők 73, a fáradtság- és elalvásérzékelőt 72, a holttérfigyelést pedig 71 százalék látná szívesen alapfelszerelésként az új autókban.
A technológia itt akkor válik életminőséggé, amikor egyszerűen kevesebb dolog miatt kell aggódnunk.
M.I.-t igen, de digitális barátnőt talán mégsem
Érdekes kép rajzolódott ki arról is, mit várnak a magyarok a mesterséges intelligenciától.
Több mint felük szerint az M.I. komoly szerepet kap majd az iparban, az egészségügyben és a közlekedésben. Közel minden második válaszadó arra számít, hogy használatát az iskolában is tanítani fogják.
Arra azonban csak 36 százalék számít, hogy az M.I. érdemben jobbá teheti az emberi kapcsolatokat.
Ez talán az egész rendezvény egyik legszimpatikusabb tanulsága.
Az innovációtól azt várjuk, hogy segítsen időben felismerni a betegséget.
Hogy biztonságosabban vigyen haza.
Hogy levegyen néhány monoton feladatot a vállunkról.
De a vacsoraasztal másik oldalára még mindig inkább embert szeretnénk ültetni.
A BoschxRichter Innovátorok Napjának erőssége éppen az volt, hogy a longevity fogalmát nem egyetlen tudományág tulajdonaként kezelte. Gyógyszerkutatás, pszichológia, mobilitás, mesterséges intelligencia és emberi kapcsolatok kerültek egymás mellé, miközben az egész rendezvény mögött ott maradt egy nagyon egyszerű kérdés:
mitől lesz jobb az az élet, amelyet sikerül meghosszabbítanunk?
Erre egyelőre nincs pirula.
Talán szerencsére.
