ĀAz emberek mindig csodálkoznak a végzet várható fordulatain. Az eljövendő világvégén, az armageddoni csatán, az összeesküvés-elméleteken vagy egy birodalom pusztulás felé vezető útján
ĀA fenti címmel jelent meg Michael Lüders könyve, amelyben a Közel-Keleten végrehajtott amerikai és nyugati katonai akciók pusztító hatását írja le. Az alcím sokatmondó: Hogy taszította Szíriát káoszba a Nyugat?
ĀKeszthely iparosodottabb volt a Nagy Háború előtt, mint ma, a rendszerváltozás után. A Fő utcai csemegekereskedésben Kugler Henrik és a Gerbaud édességei is kaphatók
ĀElfogadott tétel közember s többnyire a történész számára is, hogy a második világháborút a Szovjetunióval együtt kirobbantó náci Németország tudatosan, a felsőbbrendű faj nevében készült fel a keleti területeken a népirtásra
ĀA migráció növeli az állam által eltartottak körét. Essen, Dortmund és Gelsenkirchen már nem az ipar bástyáit jelenti, hanem lármát, piszkot, bűzt és lerobbant lakónegyedeket
Ā„Ezek a férfiak minden belső vagy külső segítség nélkül, lelkiismeretük szorításában harcoltak. Tettük és áldozatvállalásuk az újjáépítés lerombolhatatlan fundamentuma”
ĀA twittelő nyilván a majomszeretet perverz rafinériájával szereti a migránsokat, s megvetéssel méri végig haszontalan, rasszizmusra hajló honfitársait
ĀA németek hetvenegy százaléka fél válaszolni az iszlámra és a bevándorlásra vonatkozó kérdésekre, ötven százalék nem szívesen beszél a zsidókról és a lágerekről, de éppígy kellemetlen számukra, ha az AfD-re kérdeznek rá
ĀAz átlag német azt hiszi, a magyarok még mindig posztkommunista diktatúrában élnek. Ami a kancellár visegrádiakhoz való viszonyát illeti, Alexandra Rybinszka szerint „Merkel csak az igent mondó partnereket tűri el”, s Orbánék túl szókimondók számára
ĀA német zöldek (Bündnis 90/die Grünen) honfitársaik minden fontosabb életszükségletébe beleszólnak, s 1998-tól a 2005-ös előre hozott választásokig még az ország kormányzását is kipróbálták
ĀAmikor még a kilencvenes években a Rákóczi Szövetség alelnökeként politizáltam, mindig hangoztattam, hogy nem bízom a szomszéd népek értelmiségi nagyjainak szólamaiban. Főképp Trianon kapcsán nem
ĀTrianon már gyermekkoromban megfogott. A családot 1945 után Kassáról kidobták a csehszlovákok, így sok mindent hallottam beszélni pesti letelepedésünk után a szülőföld és a középosztályi státus elvesztéséről, meg az 1920. évi hibás nagyhatalmi döntésről
ĀA tizenkilencedik század nemzetállami ideológiája előírta az európai népek számára, hogy önmaguk kormányozzák magukat, és saját nemzeti államuk legyen