Térden állva
ĀTérden állva, csak térden állhatsz. Ígéret? Komédia! Gyalog sétáltam át a Lánchídon, őszi vasárnapon

ĀTérden állva, csak térden állhatsz. Ígéret? Komédia! Gyalog sétáltam át a Lánchídon, őszi vasárnapon
ĀElcsatolták a Békás-szorost Hargita megyétől. Most, 2020-ban. Egy Kárpát-medencén kívüli román megyéhez került, egy Neamt nevű területhez
ĀEmberekkel is beszéltem, közéjük vegyültem, s nem tudtam, ki a bűnös és ki az áldozat
ĀEllenszélben hajózni s haladni is előre nem kis teljesítmény, de nem lehetetlen, ezt üzeni nekünk a múlt, s a jelen is
ĀÖsszefognánk mi nagyon is szívesen minden jóakaratú emberrel, nemzettel, állammal ezen a világon. Nem kellemes szembemenni, mindig szembeszegülni a széllel!
ĀA teljességnek átadni magunkat egy érzésben, gondolatban, egy esemény fontosságának felismerésében, hitben, milyen elviselhetetlenül nehéz!
ĀA szemeteszsákra hajazó fólia alatt a kereszt és a pápa – 2018. június 11-én Európában, Franciaországban. Kiszolgáltatottan lógtak a láncokon, kicsit himbálództak
ĀMár egyre gyötrőbben érzem, hogy menni kéne, tovább, sokáig, a hegyeken túl
ĀHa van nemzet, amely el tud szakadni a földtől, a realitásoktól, amely az igazáért, hitéért, szabadságáért a világ fölé is kitárja a szárnyait, az a miénk
ĀForradalom volt ez bizony, s mi igenis valóban tetszettünk forradalmat csinálni
ĀPipogya nemzet lennénk, ha hagynánk, hogy megint dilettánsok „menjenek az ország ügyében”
ĀMost, mikor a hegyek erre terelik a halk harangszót, és itt feszengek a kerti székemben, éppen ilyenkor szoktam elindulni az unokáimhoz
ĀMost már érezzük, hogy ebben a században sem lesz részünk a balladai békében, amire sokszor vágyni is lusták voltunk, de remélem, ez a mostani sorsfordulónk sem marad újjászületés, megújulás nélkül
ĀNem akarom hallani a szirénákat, a locsogást, a számokat, nem akarom érezni a hideg gyűlöletet, látni a szánalmas kapálózást, nem akarok tudni a veszélyről, nem akarok kétségeket, félelmeket
ĀNem, nem olvashat itt az alábbi sorokban az olvasó a vírusról, sem a lehetséges betegségről, a fenyegető halálról
ĀA világ hamis utakon járt és jár, de vannak sokan, akik erre az útra nem lépnek. Ők is a világ
ĀHiszen semmi nincs fontosabb az életnél, s az életben a férfinak a nő, a nőnek a férfi. S kettőjüknek a szerelem és szeretet kiteljesedése. A gyermek. De mindkettőnek s mindenkinek elsősorban az édesanya
ĀKassa, Beregszász, Kolozsvár, a Székelyföld, Bácska visszatérése. Az felszabadulás volt
ĀA lélektan nagy tudomány, a kényszerzubbony viszont nem mindenre orvosság
ĀMikor jön el az ideje az utolsó nagy, bajvívó erőfeszítésnek, amikor ki kell állni az embernek magáért, családjáért, nemzetéért, mindazért, amiben érdemes volt hinni, ami felnevelte, dédelgette: a nyelvért, a versért, a tiszta szeretetért, az ősökért?
ĀSok szó esett mostanában a doni katasztrófáról. Volt köztük okos szó, felületes okoskodás, bántó értetlenség is. Felszínre tört indulat is, és megint igyekezett benyálazni a múltunkat az aktuálpolitika
ĀA hatalom belőlünk fakad, s akiket kiválasztunk, azokra csak rábízzuk az ügyek intézését, mert minden kérdésben már nem foglalhatunk állást
ĀA héten arról szóltak a hírek, hogy Moszkvában megdőlt a melegrekord. Szégyenszemre január közepén is plusz három fok van
ĀMég együtt éreztük meg, hogy egyetlen szerelmes ölelés ezerszer többet ér minden címnél, rangnál. S a hívás, a búcsú, ha itt az idő, nem bezár, hanem tágra nyitja a lélek előtt a kaput
ĀAz origót belül kell keresnünk a cibált, gyötört magyar világban a lelkünkben. Középen a legendáink, szép szellemeink, gyönyörű verseink, szépséges hőseink, gazdag kultúránk.
ĀNem kell hajszolni semmit az életben. Néha bizony jó a szegénység, az éhség, jó sírni is
ĀA bizonyosság szintjei nagyon különbözőek, s az ember ősi viadalainak kimenetele mindig kétséges
Ā„Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek”
