ĀValakik hurkot vetnek gondolatainkra, szívünkre, testünkre. Elkapnának, de elhajolni még van erőnk. Elfutni nincs hová. A lelkeket is csábítják, mert tudják, ott, a tűzben, szikrában dől el minden
ĀKérdezik tőlem sokan, hogy lehet az, hogy egy hatalmon lévő elnök és szövetségi kormányzat nem képes megakadályozni, hogy ellene nagyarányú választási csalást kövessenek el
ĀMég négy napig botladozunk. Rettenetes, hosszú négy nap lesz, de aztán véget ér. Így vagy úgy, de véget ér az esztendő, amelyben kialudtak a fények, de mégsem lett sötét egészen, csak amúgy félszegen vakult meg az ember s a világ
ĀMint mi itt és most, szemináriumi csoportok ezrei azért gyűlnek össze, hogy üssük a vasat, mert a munkásököl vasököl, a vas meleg, izzik, hát ráverünk!
ĀMicsoda idők! Sokszor elgondolkoztam már azon, hogy az én generációmat elkerülték az olyan döbbenetes, egész életre meghatározó történelmi élmények, mint a világháborúk, forradalmak, szabadságharcok, tömeges fogságok, rabságok, emigráció
ĀÉrtem én, hogy a nevetés segít, s még talán azt is elhiszem, hogy az immunrendszerünknek jót tesz. Értem, hogy a folytonos tevékenység, a munka, a pörgés, ahogy ma mondogatják, hasznos. Segít túlélni, talpon maradni
ĀÉrthető, hogy ideges, zilált a világ, hisz rámered a ragályos halál. S még licitál is a sors, mi történik Amerikával?! Ideges is, kétségbeesett is meg kárörvendő is az ember
ĀAz érintéstől félni, az érintésre vágyni! Mit művel velünk, velem ez a beteg kor! Ölelés, boldog zsibbadás, a sejtekben cikázva futó bizsergés nélkül élni
ĀGyönyörű kincs, vagy sötét átok-e az emlék, még mindig nem tudom, talán már meg sem tudom sohasem. Szép ködök, szép idők, s dühösek, bánatosak is egyszerre. Elégedett és elégedetlen is vagyok. Bizakodó és hitehagyott
ĀValami megmagyarázhatatlan nyugtalanságot érzek a levegőben, valami veszélyt, mintha ugrásra készen várnának a bokrok mögött vérszomjas, önnön ostobaságuk és mohóságuk indáiba belegabalyodott csoportok
ĀNem csodálom, hogy ezt az országot nem érti senki. Nemcsak a nyelve miatt, hanem a lelke miatt sem. Itt évszázadok óta egy időben, egyszerre mindenki úgy érzi, hatalmon is van meg ellenzékben is
ĀValahol azt olvastam, hogy Kamala Harris, az amerikai „demokraták” alelnökjelöltje arra szólította fel Joe Biden elnökjelöltet, hogy semmiképpen se ismerje el a vereségét a választások éjszakáján
ĀHová tűnt? Hová bújt ez a nyár? Forróság és zivatar tombolt, de hol maradt a ragyogás, a selymes hajnal, az ég hanyatt fekvő bámulása? Hol bujkáltak a madarak, akik engem repítettek tornyokra s fel a csillagokig?
ĀÉvekig kaptam Lengyelországból egy kis lapot, amelyen a képek és feliratok mellett egy kör alakú kitűző is volt, „August 23” felirattal és gyászszalaggal
ĀSzeretném tudni mi történik túl az Óperencián. Szeretnék tájékozódni. Ez képtelenségnek tűnik. Körülbelül akkora az esélyem, mint a dédapámnak száz éve
ĀA sárospataki vár egyik bástyáján fent tanyázik egy gólyamadár. Észrevettem, örültem neki nagyon. Magas az a vár, még magasabb a toronynak is beillő bástyája
ĀRögzítsük a tényeket: 1956. július 18-án összeült a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége. Ez a párt 1948. június 12-én alakult a két magyar marxista szervezet „egyesülésével”