ĀHogy mi elől? Ami elől minden tisztességes ember menekülne, ha tudna. A hazugságok, a gyűlölködések, a zavarosban halászók, az önjelölt világmegváltók elől
ĀÉn nem tudom, miképpen lehet úgy szeretni a hazát, hogy folyton ellene cselekszem. Márpedig mi, magyarok az utóbbi esztendőkben jócskán megtapasztalhattuk, hogy az úgynevezett ellenzékünk szünet nélkül ezt teszi
ĀNapjainkban számos példa bizonyítja, hogy a törvény az nem törvény, hanem egy mellékes valami, amit – annak ellenére, hogy társadalomfenntartó erő – semmibe lehet venni
ĀOktatási szempontból tanít. Évszámokat jegyzünk meg, harcokat, veszedelmeket átélő emberek elbeszéléseit hallgatjuk, vagy olvasunk róluk, ám hogy tanulunk-e belőlük, arra nemigen tudok felelni
ĀFővárosunk a lakhatás, a munkába járás, a hétköznapi közlekedés tekintetében a padlón van, már régóta. Ellehetetlenült a közlekedés, roller, kerékpár, ostoba felfestések, parkolók hiánya tarkítja mindennapjainkat
ĀA tervek, célok a színfalak mögött készülnek, íródnak, beleszólásunk nincs, azt pedig naponta érzékeljük, hogy a kereszténységért s persze Európáért folytatott harcunk egyre reménytelenebb
ĀAjánlom nekik a világhálón minap megjelent cikket, melyben Victoria Nuland azt közölte a világ népével, hogy „Putyin országa nem az az Oroszország, amelyet mi akartunk”
ĀOlvashattuk, hogy biztonságpolitikai konferencia zajlott nemrégiben Münchenben. A tény viccnek is rossz, mert aligha merné tagadni bárki, hogy sem Európában, sem pedig a világ egyéb részein sincs biztonság
ĀAmi mostanság folyik a közéletben, az a fajta igyekezet, hogy pellengérre állítsanak mindenkit, aki akár a legkisebb hibát is elköveti, avagy el meri mondani ellenvéleményét, még ha téved is, beteg társadalomra vall
ĀPontosan öt éve írtam életemben először családról. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, a Pó folyón is. Csak egy nem változott. Továbbra is értetlenül állunk az előtt, ami Európában és az egész megbolondult világban történik
ĀHogy erkölcsileg mélyponton van a világ, aligha lehet tagadni. Elég csak egy-egy sajtóterméket, napilapot kézbe venni, ömlik ránk a szellemi mocsok, a kifordult világ számos ténye
ĀMár jó néhány évtizede a monstrumok korában élünk, bizonyos országok és bizonyos szervezetek, pontosabban monstrum országok és monstrum szervezetek rabságában
ĀÚj esztendő, boldog idő. Sőt, új esztendő, vígságszerző! Így szólnak a régi népdalok, versikék, aztán hogy boldog és víg lesz-e az újév, az már a jövő titka