ĀNincs külön társadalmi, polgári, katonai, politikai becsület, és nincs külön férfi- és női becsület sem. Ahogy nincs polgári vagy szocialista irodalom, csak kéziratok vannak
ĀGyerekkori emlék a falunkban: húsvét vasárnap reggel van, anyánk a legszebb kosarában sonkát, kalácsot, tojást, bort, bárányt készít, s visszük a templomba – szentelésre
ĀEgy statisztika szerint az emberiség történelmét tanulmányozva azt látjuk, hogy a Kr. előtti 1496 és a Kr. utáni 1861 között eltelt idő alatt – ami 3357 évet tesz ki –, mindössze 227 békeév volt. S akkor még nem számoltunk a 20. és a 21. század háborúival
ĀA Tétényi úti Szent Imre Kórház előtt mentőautó várakozik. A sofőr a volánnál ül, társa az autó mellett ácsingózik, majd félig komolyan, félig tréfásan megkérdezi: „Te, nem tudod, április negyedike most ünnep?”
ĀRuházás-parolázás, kezelés, fürdő, állatkert, korbács, ketrec, poroló – alighanem a fattyúnyelvek szerkesztői is megirigyelnék ezeket a szavakat, amelyek a diktatúra éveiben születtek
ĀKözépiskolás latin füzetem elülső oldalainak egyikére ezt a mondást véstem: „Quod licet Jovi, non licet bovi.” Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek
ĀA napi hírek lehangolóak. Egyre nő ugyanis azoknak a földlakóknak a száma világszerte, és sajnos kicsiny hazánkban is, akik szeretik elveszteni a józan eszüket, és olyan ostobaságokat állítanak, amelyek méltatlanok az elméhez
ĀMárai Sándor így fejezi be az udvariasságról írott gondolatait: „Mikor mindenki a másik zsigereiben vájkál, szenvedélyes szeretettel vagy eszelős gyűlölettel: te maradj udvarias.” Ez a ma emberének szóló üzenet is
ĀA kis budai lottózóban mellém telepedett egy férfi. Ápolatlan benyomást keltett. Lehámozta kezéről a kötött kesztyűt, fekete, kopottas kucsmáját az ölébe rejtette, és szuszogott
ĀMóra Ferenc egyik írásában visszatekintett azokra az évekre, amikor a Szegedi Naplónál kezdő újságíró volt, és Mikszáth Kálmán íróasztalát kapta örökül
ĀBernáth Aurél, a magyar piktúra nagy mestere így kezdte naplójában: „Elmesélem egy festő lélekstátusát, ami az élete kormányzásában az első helyen áll”
ĀOlaf Scholz, az új német kancellár esküjének szövegéből kihagyta az „Isten nevében” szófordulatot, arra hivatkozva, hogy ő nem vallásos. Ajánlom az alábbiakat a messzi 15. századból a kancellár úr figyelmébe
ĀAz év szava lett a neves amerikai Merriam–Webster szótár szerint a vakcina (vaccine) szó, de azt hiszem, szűk pátriánkban holtversenyben van a pénz szavunkkal
ĀÁrverésre bocsátja háromszázezer forintos kikiáltás árral a Központi Antikvárium decemberi aukcióján Madách Imre Az ember tragédiája című művének első kiadását, amely a magyar drámairodalom talán legjelentősebb darabja
ĀMegrendítő látvány volt. Ültem a Gyűjtőfogház egyik nagy alakú szobájában, előttem piros Erika írógépem, az asztalon pedig kivégzett, 1956-os forradalmárok levelei sorakoztak
ĀAmiről írok, erdélyi emlék. Arról árulkodik, hogy néha a lovak is tudnak meglepetést okozni. A meglepetés ugyanis rejtőzködő. Ám ahogy Szabó Lőrinc versében áll: „Van tömör-édes, mint a méz, / van lángvető csipkebokor.”
ĀA nyolcvanhárom éves asszony botjára támaszkodva haladt a tárlat hatalmas fényképei előtt, amikor hirtelen elállt a lélegzete: tizennyolc éves önmagát fedezte fel az egyik felvételen